Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
történelmileg túlhaladott, feudális típusú kizsákmányolás alkalmazásához folyamodik. Természetesen nem azért, mintha ez jobban megfelelt volna neki, hanem azért, mert a fejletlen gazdasági körülmények erre kényszerítették. A társaság számára a bérmunka és a tőke közötti világos, korszerűbb viszony sokkal megfelelőbb lett volna, a gazdasági kényszer célszerűbb a fizikainál, amellyel jobb megoldás híján meg kellett oldani a munkaerő problémáját a Duna—Tisza-csatorna építőhelyein. Redl javaslatain kapva kapott a bécsi igazgatóság, és sürgősen megtette a megfelelő intézkedéseket. Apponyi és Hei- merle támogatásáért Saurau pénzügyminiszterhez és Csáky grófhoz, a magyar udvari kancellária elnökéhez fordult, míg Apponyi személyesen a nádort kereste fel. Állítólag mindannyian segítséget és támogatást ígértek Redl javaslatának megvalósításában.80 Mint más esetekben is, ezúttal is kérni kellett az uralkodó beleegyezését. Tisztsége szerint ezt a feladatot csakis Apponyi királyi megbízott vállalhatta. Heppe, előkészítve az anyagokat és az érveket Apponyi udvari fogadtatásához, Redl javaslatai alapján részletes memorandumot szerkesztett. Azt állította, hogy a társaság számára „beláthata-tlanul súlyos szerencsétlenséget” okozhat, hogy nem érkeznek meg az építőhelyre a megígért katonák, és ha az uralkodótól lefelé valamennyi illetékes nem nyújt a társaságnak sürgős és sokoldalú segítséget. A kamarának támogatni kell a társaság erőfeszítéseit, annál inkább, mert magának is nagy haszna lesz a csatornából; ha beletörődik abba, hogy a kamarai parasztok nem teljesítik iránta való kötelezettségüket, veszélyes precedens támadhat a jövőre nézve. Hogy megkönnyítse a megoldást, Heimerle azt a javaslatot tette, hogy egy köböl kiásott földet ne hat, hanem hét robotnapként számoljanak el, szemben Redl javaslatával. Szem előtt tartva, hogy a csatorna megépítése nagy hasznot hoz majd a kamarának, Heimerle szorgalmazta, kérjék az uralkodótól, hogy a robotot ingyenesen engedjék át a társaságnak. Ezzel nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást is nyújthatnának neki, mert meggyőzően bizonyítanák, hogy egy közérdekű létesítményről van szó, s ez jelentősen növelné a társaság tekintélyét.81 A privilegizált hajózási társaság két funkcionáriusának törekvései azzal az eredménnyel jártak, hogy az udvari kamara pozitív döntést hozott, a magyar udvari kancellária pedig utasítást küldött a helytartótanácsnak.82 80. Ugyanott. 81. Ugyanott. 82. Ugyanott. 360
