Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

A rendelkezésünkre álló iratok ezt a próbálkozást nem em­lítik.12 Nem kell kizárni azonban annak a lehetőségét, hogy ez M. Fremaut-nak, az Adriai-tenger felé vezető utakon végzett techni­kai munkálatok vezetőjének az ötlete volt. Még ha a kezdeménye­zés nem is tőle származott, engedélye nélkül nem lehetett hozzá­fogni a munkálatokhoz. A privilegizált társaságok — amelyeket az állam kezdemé­nyezésére és támogatásával alapítottak — közvetlen és gyakorlati jelentősége teljes egészében érthető, történelmi és társadalmi jelentőségük azonban magyarázatra szorul. Abban az időben je­lentkeznek, amikor a kereskedelmi tőke még nem volt elég erős és önálló tényező az államgazdaságban, így felhalmozóképessé­ge korlátozva volt. A társaságok nem számítottak osztrák jelleg­zetességnek és nemcsak a kereskedelemben alakultak ki, hanem a kézmű- és gyáriparban is, abban a korban, amikor a magántőke még nem biztosíthatott zökkenőmentes tevékenységet a keres­kedelemben, iparban és hajózásban.13 Esetünkben a külkereske­delem lebonyolítására és a szállítási feltételek javítására.133 12. MOL, E-303, 58. füzet, 1—2. o., 1762. 8. 8. Úgyszintén, 59. füzet, 355—361. o. és 60. füzet, 9. o. A szállítási kérdések megoldására tett állandó törekvésekre jellemző Mária Terézia 1763. december 26-i rendelete a bánáti közigazgatásnak, hogy tegyen javaslatot, hogyan lehetne a ma­gántulajdonosokat serkenteni a hajózás fellendítésére a Dunán és Száván, és az államkincstár támogatásával alapítsanak hajózási társasá­got. Úgyszintén 60. füzet, 21. föl. 13. Marx írta: »Bizonyos termelési területek már a tőkés termelés kezdetein is akkora tőkeminimumot követelnek, amely az egyes egyének kezében még nem található meg. Ez részben az ilyen magánosok állami támogatását idézi elő, ahogy Franciaorzságban Colbert idején és ahogy egynémely német államban egészen a mi korszakunkig, részben bizonyos ipari és keres­kedelmi ágak űzésére törvényes monopóliummal rendelkező társaságok alakulását — ezek a modern részvénytársaságok előfutárai.« A tőke, I. kötet, I. könyv, 290. o., Budapest 1978. A kereskedelmi szervezetek e válfaját Luther Márton is ismerte, és »Die Gesellschaft Monopolia«, vagyis »a monopólium társadalma« néven említi, 13,-a Ch. Morazé, a strukturalista irányzathoz tartozó francia történész írta: »Az erős, privilegizált monopolisztikus vállalatokat, a céhek létezése elle­nére, csakis az erős monarchia fejleszthette ... Általános jelenség, hogy a műszaki szakemberek nélkülözhetetlenné válnak a nagy munkálatoknál, és szerepük a haladással együtt növekszik.« Charles Morazé, Introducti­on a l'Histoire économique, Párizs, 1952, 119. o. — Felismerve a jelen­ségeket, de tagadva a történelmi materializmust, képtelenségében, hogy megértse a társadalmi folyamatok és osztályharc ellentéteit, a strukturalista irányzat nem fedezte fel és nem adta meg az abszolút monarchia természetének magyarázatát. Kutatásaiban csak félútra jutott. — Az osztrák adminisztráció átlagon felül fizette a kisszámú külföldi szakembert. M. Fremaut évi fizetése például 2.000 forint volt, ugyan­ennyit kapott Engel gróf, a bánáti püspök, Pavle Nenadovic pravoszláv mitropolita fizetése 3.000 forint volt, Perlass de Rialp, Bánát helytartója 8.000 forintot kapott, magas rangú tanácsosai 1.200 és 1.900 forint kö­zött, a mérnökök fizetése pedig 300—480 forint volt. MÓL, E-303, 58. füzet, 1—2. o. 1763. január. Lásd még: Marx, A tőke, III. kötet, III. könyv, 349—369. o., Budapest, 1978. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom