Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

A rendelkezésünkre álló iratok ezt a próbálkozást nem említik.12 Nem kell kizárni azonban annak a lehetőségét, hogy ez M. Fremaut-nak, az Adriai-tenger felé vezető utakon végzett technikai munkálatok vezetőjének az ötlete volt. Még ha a kezdeményezés nem is tőle származott, engedélye nélkül nem lehetett hozzáfogni a munkálatokhoz.

A privilegizált társaságok — amelyeket az állam kezdeményezésére és támogatásával alapítottak — közvetlen és gyakorlati jelentősége teljes egészében érthető, történelmi és társadalmi jelentőségük azonban magyarázatra szorul. Abban az időben jelentkeznek, amikor a kereskedelmi tőke még nem volt elég erős és önálló tényező az államgazdaságban, így felhalmozóképessége korlátozva volt. A társaságok nem számítottak osztrák jellegzetességnek és nemcsak a kereskedelemben alakultak ki, hanem a kézmű- és gyáriparban is, abban a korban, amikor a magántőke még nem biztosíthatott zökkenőmentes tevékenységet a kereskedelemben, iparban és hajózásban.13 Esetünkben a külkereskedelem lebonyolítására és a szállítási feltételek javítására.133

12. MOL, E-303, 58. füzet, 1—2. o., 1762. 8. 8. Úgyszintén, 59. füzet, 355—361. o. és 60. füzet, 9. o. A szállítási kérdések megoldására tett állandó törekvésekre jellemző Mária Terézia 1763. december 26-i rendelete a bánáti közigazgatásnak, hogy tegyen javaslatot, hogyan lehetne a magántulajdonosokat serkenteni a hajózás fellendítésére a Dunán és Száván, és az államkincstár támogatásával alapítsanak hajózási társaságot. Úgyszintén 60. füzet, 21. föl.

13. Marx írta:

»Bizonyos termelési területek már a tőkés termelés kezdetein is akkora tőkeminimumot követelnek, amely az egyes egyének kezében még nem található meg. Ez részben az ilyen magánosok állami támogatását idézi elő, ahogy Franciaorzságban Colbert idején és ahogy egynémely német államban egészen a mi korszakunkig, részben bizonyos ipari és kereskedelmi ágak űzésére törvényes monopóliummal rendelkező társaságok alakulását — ezek a modern részvénytársaságok előfutárai.« A tőke, I. kötet, I. könyv, 290. o., Budapest 1978. A kereskedelmi szervezetek e válfaját Luther Márton is ismerte, és »Die Gesellschaft Monopolia«, vagyis »a monopólium társadalma« néven említi,

13,-a Ch. Morazé, a strukturalista irányzathoz tartozó francia történész írta: »Az erős, privilegizált monopolisztikus vállalatokat, a céhek létezése ellenére, csakis az erős monarchia fejleszthette ... Általános jelenség, hogy a műszaki szakemberek nélkülözhetetlenné válnak a nagy munkálatoknál, és szerepük a haladással együtt növekszik.« Charles Morazé, Introduction a l'Histoire économique, Párizs, 1952, 119. o. — Felismerve a jelenségeket, de tagadva a történelmi materializmust, képtelenségében, hogy megértse a társadalmi folyamatok és osztályharc ellentéteit, a strukturalista irányzat nem fedezte fel és nem adta meg az abszolút monarchia természetének magyarázatát. Kutatásaiban csak félútra jutott. — Az osztrák adminisztráció átlagon felül fizette a kisszámú külföldi szakembert. M. Fremaut évi fizetése például 2.000 forint volt, ugyanennyit kapott Engel gróf, a bánáti püspök, Pavle Nenadovic pravoszláv mitropolita fizetése 3.000 forint volt, Perlass de Rialp, Bánát helytartója 8.000 forintot kapott, magas rangú tanácsosai 1.200 és 1.900 forint között, a mérnökök fizetése pedig 300—480 forint volt. MÓL, E-303, 58. füzet, 1—2. o. 1763. január. Lásd még: Marx, A tőke, III. kötet, III. könyv, 349—369. o., Budapest, 1978.

35