Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XI. fejezet. A csatorna építése az új igazgatóság irányításával. A részvényesek 1798. évi közgyűlése

Egészen más volt azonban a helyzet a kisnemesek, a polgárok, a hivatalnokok és a katonák esetében. E társadalmi rétegekből egyáltalán nem volt magyar nemzetiségű a részvényesek között, ezzel szemben az osztrákok 23 részvényt birtokoltak. Ebből arra következtethetünk, hogy a magyar arisztokrácia legfelső rétege úgy-ahogy lépést tudott tartani az osztrákokkal, ez azonban nem mondható el az egyébként igen népes magyar közép- és kisnemességről, akik közül a vármegyei hivatalnokok többsége eredt. A magyar közép- és kisnemesek viszonylagos gazdasági lemaradása és a magyar polgárság lassú fejlődése jellemző volt a magyarországi feudalizmusra a XVIII. században csakúgy, mint a XIX. század első felében. Ez a Duna—Tisza-csatorna részvényeseinek struktúrájában is tükröződött.

Még egy dolgot meg kell említeni a magyar főurakról és részvételükről a Duna—Tisza-csatorna építésében. A tény, hogy egy ilyen nagy jelentőségű magyarországi létesítmény építésében azonos számú magyar és osztrák mágnás vett részt, azt tanúsítja, hogy a magyar társadalomnak ez az osztálya is lényegesen elmaradt az osztrákhoz képest. Még kifejezettebb ez a tény, ha a Duna—Tisza-csatorna építésébe fektetett magyar és osztrák tőkét vetjük össze. Az 500 000 forint részvénytőkéből csak 70 000 forint, vagyis az összeg 14 százaléka volt a magyar részvényeseké. Ha figyelembe vesszük, hogy a kamara 200 000 forintttal segítette az építést, és hogy az intézmény Bécs ellenőrzése alatt volt, akkor még szembetűnőbb Magyarország gazdasági lemaradása. Egyetlen részvényes sem volt azonban a Habsburg-államban élő többi nép köréből, akik a lakosságnak legalább a felét alkották.

A Duna—Tisza-csatorna építésébe fektetett tőkének tehát több mint 80 százaléka osztrák eredetű volt.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a privilegizált hajózási társaság viszonylag konszolidáltan kezdte meg az új 1798. esztendőt, jó kilátásokkal e nagy mesterséges vízi út befejezésére. Az igazgatóság, az állam és néhány igen gazdag és befolyásos hűbérúr és nagybirtokos támogatásával az Ausztriára akkortájt nehezedő súlyos gazdasági bajok ellenére is számíthatott rá, hogy sikerül előteremteni a szükséges pénzeszközöket a viszonylag szegény osztrák pénzpiacon. A munkaerő tekintetében bízott az uralkodó ígéretében, hogy 4 000 katonát a rendelkezésére bocsátanak. Továbbra is ez a kérdés volt a kulcsfontosságú, de egyben a legsúlyosabb is. Joggal számítva a 4 000 munkásra, akikre oly nagy szükség volt, a privilegizált hajózási társaság megígérhette a közvéleménynek, hogy a csatorna 1798 végéig elkészül. Beteljesedik-e ez a derűlátó jóslat?

330