Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében
földrajzi felfedezések után a nyugat-európai országokkal folytatott áruforgalom kapcsolatot jelentett a Habsburg-monarchiának a világpiaccal. A XVI. és a XVII. században forradalom állt be a világkereskedelemben, felgyorsult a kereskedelmi tőke fejlődése és felhalmozódása, ami magával vonta az áttérést a hűbéresről a kapitalista termelési viszonyokra.4 A Közép-Duna-medence termékeny alföldje kezdetleges mezőgazdasági termelésének átalakulását legnagyobb mértékben a már meglevő világpiachoz való kapcsolódás határozta meg. Ettől vált függővé a manufaktúra és az ipar fejlődése a monarchiában és a szilárd belső piac megteremtése. Földrajzi fekvésüknél fogva az észak-adriai kikötők képezték a monarchia kijáratát a nyugati és a világpiacra. A Habsburg- birodalom számára elsőrendű kérdés lett a kijárat az Adriai-tengerre és a szabad hajózás. Ezért kiáltotta ki 1717. június 2-án VI. Károly a szabad hajózást az Adriai-tengeren, 1719. március 17-én pedig Triesztet és Rijekát szabad kikötőknek nyilvánította.5 Ez idő tájt sikerült Ausztriának néhány sorsdöntő csata után a Dunától és Szávától délre szorítaniuk a törököket. A Közép-Dunamne- dencének és a mai Vajdaságnak az osztrákok általi elfoglalása egy időre esik Bécs merkantilista gazdaságpolitikájának kezdetével. A Közép-Duna-medencében újonnan elfoglalt vidékek, különösképp Bánát lett az osztrák uralkodó rétegek merkantilista politikájának kísérleti terepe. Itt a termelés a török uralom idejéből származó elmaradott formáit és módszereit a haladó szellemű és eredményesnek bizonyuló merkantilista gazdaságpolitika váltotta fel, amely Nyugat-Európában már utat tört a kapitalista termelésnek. A nyugati típusú fejlett kései feudalizmus váltotta fel a fejlettsége tekintetében elmaradott, viszályokkal szétzilált oszmán típusú katonai-hűbéres rendszert. Bánátot és részben Bácskát is a koronához csatolták, a bécsi kormány közvetlen igazgatása alá került. Fokozatosan a magyar megyerendszerű igazgatást vezették be, Bácskában ez a folyamat valamivel gyorsabban történt, mint Bánátban. Az osztrák politikai és gazdasági közigazga4. »... azok a nagy forradalmak, amelyek a XVI. és a XVII. század folyamán a földrajzi felfedezések következtében a kereskedelemben végbementek és a kereskedőtöke fejlődését rohamosan meggyorsították, egyikét alkotják ama fő mozzanatoknak, amelyek a feudális termelési módnak tőkés temrelési módba való átmenetét elősegítették. A világpiac hirtelen kitágulása, a forgalomba kerülő áruk megszokszorozódása, az európai nemzetek versengése, hogy Ázsia termékeit és Amerika kincseit hatalmukba kerítsék, a gyarmati rendszer, lényegesen hozzájárultak a termelés feudális korlátainak szétrobbantásához. Marx, A tőke, Budapest 1978, 111. kötet, III. könyv, 314. oldal. Marx továbbá úgy véli, hogy »a világpiac csak alapja ennek (a tőkének — N. P.) a termelés- formának«. 5. Mita Kostic idézett műve, 260. o. 26
