Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
árkok és a vízmosások feletti hidak építésére, valamint maguknak a folyóknak a megtisztítására: A Száva Samactól Sisakig A Kupa Sisaktól Karlovacig A Duna Pesttől Vukovárig A Tisza Szegedtől a Duna—Tisza-csatornáig 56 000 forint 14 000 forint 30 000 forint 250 000 forint Összesen 350 000 forint Mint látjuk, a legnagyobb költséget a Kupának a Sisaktól Karlovacig terjedő szakasza igényelte. A társaság és szakemberei ezt azzal indokolták, hogy a Kupa alacsony vízálláskor e szakasz számos részén hajózhatatlan. Hogy a 800 mázsa teherbírású hajók alacsony vízálláskor is közlekedhessenek, ahhoz két hajózsilipet, több mellékcsatornát kellene építeni és a folyó medrében többhelyütt keresztgátat kell létesíteni, hogy ezzel fokozódjon mélysége. A tisztításon kívül tehát komoly vízszabályozási munkálatokra is szükség volt, s ez 250 000 forintot igényelt. A költségvetés kíséretében a társaság egyben javaslatot tett a pénzelés módjára vonatkozóan is, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a folyók karbantartási alapjának eszközeit pillanatnyilag katonai célokra fordítják, és hogy tekintettel a kiterjedt napóleoni háborúkra, ez a körülmény még jó ideig domináns és változatlan maradt. A társaság ezért javasolta, hogy kölcsönt folyósít a fenti összeg egészére, azzal, hogy a kincstár a kivételes helyzet elmúltával és amikor az alap eszközeit ismét rendeltetésszerűen lehet felhasználni, évi 50 000 forintos részletekben megtéríti a kölcsönzött összeget. A beruházott tőkén kívül a kamatot is meg kell téríteni a társaságnak. Hogy a kincstárnak betekintése legyen azoknak az eszközöknek a felhasználásába, amelyeket vissza kell majd fizetni, a társaság indítványozta, hogy a helytartótanács delegáljon egy számvevőt, aki a privilegizált hajózási társaság számvevőségével együtt ellenőrzi és szignálja a Duna, a Száva, a Tisza és a Kupa tisztításával kapcsolatban eszközölt kifizetéseket. A XVIII. század végén a Habsburg-biro- dalomban a számvevőség, amely az állami apparátus részét képezte, igen fejlett volt és jól működött. A társaságnak az a készsége, hogy jelentős összeget fektet egy olyan ügybe, amely természeténél fogva az állami szervek hatáskörébe tartozott, jól szemlélteti, hogy milyen financiális lehetőségekkel rendelkezett a privilegizált hajózási társaságot 244
