Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

gedje át. Igaz, a törvény megtiltotta, hogy malmot építsenek olyan helyen, ahol akadályozza a hajózást. Magyarországon a köz- igazgatást irányító és a hatalommal rendelkező alispánoknak törvényes joguk volt, hogy eltávolítsanak minden malmot, amely akadályozza a hajózást.

A társaság kérelmét, valamint a bizottságok és a hatalmi szervek döntését is bele kellett illeszteni az említett törvényes előírások kereteibe. A privilegizált hajózási társaság a vízimalmok kérdésének felvetésekor azt a műszaki tényt tartotta szem előtt, hogy a Kupa csatornázását csak akkor lehet elvégezni, ha növelik a vízszintet, de emiatt a meglevő vízimalmokat okvetlenül el kell távolítani! A társaság ezért javasolta, jogosítsák fel, hogy a vízimalmokat megvásárolhassa tulajdonosuktól olyan áron, amelyet ,,igazságosnak ítélnek meg". A társaság ezután megfelelő helyen új vízimalmokat épített volna, a feudális birtokosokkal egyetértésben. Az őrlési jogért az eddigi összeget fizették volna évente. A javaslat értelmében a Kupa csatornázásával tehát a társaság lett volna a folyón levő vízimalmok kizárólagos tulajdonosa.

Az udvari bizottság a végelges döntés megfogalmazásakor a két említett törvényes előírásból indult ki. Hangsúlyozták a vármegyék jogát és kötelességét, hogy nem tűrhetik el a hajózást akadályozó vízimalmokat, sem azokat, amelyek elhelyezésükkel akadályozzák a folyamszabályozási munkálatokat. Ennek kapcsán nyomatékosan kiemelték a feudális birtokosok jogait és külön hangsúlyozták, hogy a régi malmok lebontása után nem kötelesek engedélyezni a társaságnak új malom építését, ha bármilyen okból ezt nem óhajtják. Erre senki sem kényszerítheti őket. A társaság koncesszió utján nem nyerhet jogot a vízimalmok építésére, ha ezt a földbirtokos nem engedélyezi.

Nem vitás, hogy a feudális kiváltságok és előjogok, ebben a konkrét esetben és általában is, immár komolyan akadályozták az osztrák gazdaság szabad kapitalista fejlődését. Az új malmok, illetve vízimalmok építési engedélyének kiadása nem a központi vagy a helyi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozott, hanem az egyes feudális birtokosokéba. Az csak természetes, hogy a nemesek a maguk részérdekeit tartották szem előtt, nem törődve az egész gazdaság fejlődésével és azzal, hogy biztosítsák a lakosság rendszeres ellátását egy olyan fortos termékkel, amilyen a liszt. A feudális kiváltságok és a feudális viszonyok minden lépésnél, minden gazdasági ágazatban, beleértve a közlekedést is, akadályozták a gazdasági erők további fejlődését. Az elévült, de még mindig fennálló termelési viszonyok súlyos ellentétbe kerültek a termelőerőkkel és akadályozták fejlődésüket.

241