Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében
lom központi szerveinek előfeltételt jelentett, hogy mind az osztrák világi és egyházi hatalmasságok, mind az autonomista, partikularista és a helyi jellegű törekvések — például Magyarországon és Galíciában a magyar, illetve lengyel nemesség, Hollandiában a kasztok, Tirolban a hagyományos intézmények stb. — ellen sikerrel karcolhasson. A nemzeti mozgalmak kibontakozása és a nemzeti kérdés felvetése a XVIII. század végén, habár kezdetleges és fejletlen formában, még inkább nehezítette az amúgy is súlyos és bonyolult helyzetet. A tagoltság leküzdése nemcsak a Habsburg-uralko- dóház érdeke volt, hanem egy fejlődésben elmaradott, összetett és tagolt hűbéri állam szükségszerű és pozitív lépése a viszonylag fejletlen termelőerők és a túlhaladott, idejétmúlt termelési viszonyok fejlődése előfeltételei megteremtésének irányában. Minden haladó lépés és reformkísérlet hihetetlen nehézségekbe ütközött. A bécsi abszolutizmus központosított politikája pozitív és negatív kísérőjelenségeivel együtt I. Lipót korában (a XVII. század vége) gyökerezik, de csak I. József és VI. Károly után, Mária Terézia uralkodása alatt (1740—1780) indult meg Ausztriában az abszolút monarchia megteremtése és megerősítése. Az összetett és ellentmondásokkal teli történelmi folyamat jelentős szakasza volt az államtanács (Staatsrat) megalapítása 1761-ben, Mária Terézia uralkodása alatt. Ez a centralisztikus irányvételű legmagasabb hatalmi szerv arra törekedett, hogy megszilárdítsa befolyását, és az egyes országokat és vidékeket az abszolút monarchia érdekeinek rendelje alá. A történelmi folymatok és események magyarázásában idealisztikus osztrák burzsoá történelemírás a jelenség lényegét és értelmét a VI. Károly idejére jellemző »dinasztikus eszme« eltörlésében és az »állami eszme«1 győzelmében látta. A uralkodó minden igyekezete és törekvése ezentúl nemcsak az uralkodóház hatalmának és befolyásának, valamint személyes hatalmának az erősítésére, hanem az állam egységesítésére és szerveinek az egész császárságot átfogó központi irányítású hatalmi apparátus erősítésére irányult. Ez a gépezet elsősorban a kizsákmányolt, elnyomott, politikai jogaitól megfosztott rétegeket tartotta ellenőrzés alatt és uralkodott felettük a hűbéres társadalom uralkodó, kizsákmányoló osztályá1. Mária Terézia elődei »...úgy vélték, hogy legfontosabb feladatuk az uralkodóház erejének megszilárdítása, és ezzel a dinasztia érdekeit az állam érdekei elé helyezték. Mária Terézia legnagyobb uralkodói erénye az állam eszméjéért való odaadás volt. Ahogyan jegyzeteiben bevallotta, az állam iránti kötelezettséget előbbre tartotta a család irántinál ...« Handbuch der Geschichte Österreichs und seiner Nachbarländer Böhmen und Ungarn, Karl und Matilde Uhlirz, II. kötet, 1. rész, Graz-Wien-Leipzig 1930., 339. o. 22
