Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
A műszaki bizottság jelentéséből következik, hogy II. Ferenc már 1795. április 7-én elvben jóváhagyta a kiváltságos hajózási társaságnak a szóban forgó csatorna építésére vonatkozó kezdeményezését. Az említett bizottságot az uralkodói rendelet alapján vegyes polgári-katonai testületként hozták létre, mivel a csatorna a brodi granicsárezred parancsnoksága alatt álló katonai övezeten halad volna át.1 Ha figyelembe vesszük, hogy az uralkodói döntés április elején született, akkor nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy a Vukovár—Samac-csatorna tervét nem sokkal a Kiss fivéreknek a kiváltságos gabonakereskedelmi társaság létrehozására vonatkozó javaslata után terjesztették be. A technikai bizottság jelentéséből az következik, hogy a Vukovár—Samac-csatorna tervezett hossza 11,5 mérföld (86 km). Alapvető rendeltetése az lett volna, amint a jelentés megállapítja, hogy lerövidítse és olcsóbbá tegye a hajózást a Száván felfelé a Kupáig és a tengerig, továbbá hogy lehetővé tegye a Duna és a Száva hajózási szempontból igen veszélyes szakaszainak elkerülését, különösen a Szávának a torkolatánál levő szakaszát. A két folyó összefolyása ugyanis igen összetett vízföldrajzi jelenség, ahol a hajóknak és a hajósoknak számos nehézséggel kell megbirkózniuk, igen sok váratlan és előre nem látható akadályt kell leküzdeniük. Ami a Száva alsó folyását illeti, a torkolatához közeli szakaszon igen kanyargós, vize lassan folyik, s emiatt igen sok a hordalék, a vízi út tehát jóval hosszabb a vízszintes projekciónál. A bizottság, amelyet olyan szakemberek alkottak, akik ismerték a Közép-Duna-medence szóban forgó része hidrológiai helyzetét és a hajózás nehézségeit, emiatt vita nélkül, egyöntetően arra a következtetésre jutott — a ezt a jelentésben is hangsúlyozta —, hogy a javasolt csatorna »a tengeri kereskedelem szempontjából legnagyobb haszonnal kecsegtető létesítmények közé tartozik«,2 és ezért melegen ajánlja megépítését. Támogatva a Kiss fivérek javaslatát, a bizottság felhívta a figyelmet egy, minden csatorna- építésnél kivételesen fontos kérdésre. Úgy vélte, hogy a tervezetben nem fordítottak kellő figyelmet a leendő csatorna vízszintjének megállapítására. Hogy a vízszint a kulcskérdések közé tartozik, ezt minden bizonnyal a tervezők is jól tudták. A Duna— Tisza-csatorna építése körüli elfoglaltságuk miatt azonban valószínűleg nem volt idejük arra, hogy kellő figyelmet szenteljenek neki. A vegyes bizottság kétségkívül teljes joggal követelte, hogy küldjenek a helyszínre egy tapasztal szakemberekből álló csoportot, azzal a feladattal, hogy végezzék el a környező terep nivellálását és a megállapított magassági különbségek alapján 1. Az 1795. ápr. 7-i rendelet száma 3700. A bizottságot Heppe Szaniszló, a budai építészeti igazgatóság vezetője, továbbá az udvari haditanács és a magyar kamara képviselői, meg a privilegizált hajózási társaság igazgatója, valószínűleg a Kiss fivérek egyike alkotta. 2. Kiemelés N. P. 202
