Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket
Az eddigi megfigyelések és tapasztalatok alapján a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kenyérhiány és a túl nagy drágaság sohasem jelentkezett egyszerre egész Magyarország területén, hanem csak egyes vidékein. Ezt bizonyítják a törökkel vívott háborúk tapasztalatai csakúgy, mint az 1794. évi rossz termés. Miben keressék tehát e jelenség okait? Magyarország hegyvidékein, amelyek sűrűbben lakottak, mint a síkságok, a kedvezőtlen időjárás vagy más jelenségek miatt időnként élelemhiány üti fel a fejét. A közlekedési nehézségek még inkább bonyolítják a helyzetet, a takarmány hiánya pedig a jószág pusztulását okozza. A helyi gabonahiány a bizottság nézete szerint inkább »a pénz forgását nehezítő körülményekre« vezethető vissza. Hogy kifizethesse a kötelező térítést és beszerezhesse amire szüksége van, a paraszt kénytelen áron alul is eladni termékeit és általában ésszerűtlenül gazdálkodni. Ezért az aszályos években nincs pénze, hogy idejében beszerezze az élelmiszert, mert a bő termésű években nem tudott tartalékot teremteni sem pénzben, sem természeti javakban, s kénytelen volt minden búzafeleslegét értékesíteni. Pontosan ez volt a helyzet 1795-ben is. Érdemes megemlíteni, hogy a bizottság a piac fejletlenségét és a pénzhiányt súlyos következményekkel járó komoly problémaként vetette fel, nézete helyességének bizonyítására azt a helyzetet és azokat a körülményeket említette, amelyek a legutóbbi török háború idején uralkodtak. Akkoriban a császári hadsereg jelenlétével egyidejűleg elegendő mennyiségű pénz került forgalomba Magyarországon, s ez nem maradt következmények nélkül. Kutatásunk tárgya szempontjából a budai helytartótanács bizottságának elemzése különösen jelentős. A feudális gazdálkodás zavarainak és válságainak konkrét formáit és a gabonapiac fejletlenségének súlyos következményeit világítja meg, továbbá az ezáltal kiváltott, a Magyarországon a XVIII. század végén keletkezett pénzhiányt. Ennek ismeretében jobban megértjük mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek az volt a céljuk, hogy serkentsék a javak áramlását, a pénz körforgását és a közlekedés fellendítését. A merkantilista elmélet ugyanis, amely kivételes figyelmet szentel ezeknek a jelenségeknek, valóban egy kényszerítő gazdasági szükséglet elméleti megnyilvánulása. A bizottság jelentésében a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a pénzhiány miatt a paraszt kénytelen hitelre venni búzát, kötelezettséget vállalva, hogy természetben szolgáltatja vissza, a köl- csönzöttnél természetesen jóval nagyobb mennyiségben, s így elveszti a következő évi termés nagyobb részét. Ezáltal nem képes arra, hogy a maga erejéből kitörjön ebből a bűvös körből és hogy kilábaljon a szegénységből. E körülmények természetszerű 194