Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
A magyar kamarának már említett, 1793. március 27-én kelt javaslatát áprilisi9-én az udvari kamarai igazgatóság plenáris ülésének napirendjére tűzték. Az előadó ezúttal is Kempelen Farkas volt.33 Az ülésen elfogadták a magyar kamarának címzett uralkodói válaszirat szövegét, amelyet azután II. Ferenc el is fogadott.34 Ebben felkéri a magyar kamarát, hogy mielőtt meghozza végső döntését, küldjön jelentést arról, számokban kifejezve körülbelül35 mennyi a robot a bácskai kamarai birtokokon, menynyit használnak fel belőle, mennyit váltanak meg a parasztok pénzzel, mennyit engednek át másnak és mennyi megy kihasználatlanul veszendőbe. Flogy válaszolhasson Bécsnek, a magyar kamara előbb a bácskai kamarai adminisztrációhoz fordult, majd a május 31-én Budán megtartott ülésen összegezte a Zomborból kapott adatokat, és elküldte azokat Bécsbe36 (lásd a 4. táblázatot). Az ügyet egy hónappal később, 1793. július 5-én tűzték az udvari kamarai igazgatóság napirendjére, majd alapos megvitatás és megfelelő indoklás után végső döntésre az uralkodó elé terjesztették.37 Az udvari kamarai igazgatóságnak a végső döntéshez fűzött indoklása külön figyelmet érdemel. Miután megismételték a robotfeleslegre vonatkozó, a 4. táblázatban ismertetett adatokat, a kamara indoklásában rámutattak, hogy az uralkodó valószínűleg azért utasította el a magyar kamarának a javaslatát, hogy a kihasználatlan robotot engedjék át a Kiss fivéreknek, mert »azáltal, hogy az alattvalók engedélyt kapnak, hogy learassák saját munkájuk gyümölcsét, ez még inkább munkára serkenti őket, jólétüket gyarapítja majd, és elősegíti, hogy a jövőben készségesebben kössenek szerződést munkakötelezettségüknek fizetési kötelezettséggé való átváltásáról«.38 Elismeréssel adózva az uralkodónak az alattvalókról való gondoskodásáért, az udvari kamarai igazgatóság mégis bátorságot vett magának, hogy kifejtse saját nézetét, amely igen hasonló volt a magyar kamara felfogásához. Az igazgatóságnak mindenekelőtt afelől voltak kételyei, hogy ha megtiltják a robot átengedését az építőknek, akkor ezáltal növekszik a kincstár bevétele, vagyis hogy ez arra készteti az alattvalókat, hogy áttérjenek kötelezettségük pénzbeli megváltására; másodszor kifejezték aggodalmukat, hogy az uralkodó döntése kedvezőtlen hatással lesz »a bevételek és a javak érté33. C. U„ 42. füzet, Nr 800., 1793. IX./212. sz„ 158. föl. 34. Ugyanott. 35. Kiemelés az eredetiben. 36. Lásd a 28. és a 29. lábjegyzetet. 37. C. U., 33. füzet, Nr 732, 1793. szept. 29-i szám, Nr 1689., 168—172. föl. 38. Az eredetiben a kiemelt szöveg így hangzik: »Reluizionskontrakte«. 149
