Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
kamarai mérnöki státusának kérdését, tekintettel arra a tényre, hogy hamarosan átveszi egy magán-részvénytársaság munkálatainak irányítását. Kissnek a csatornaépítés alatti helyettesítése kérdését — ez a munka több évre lekötötte — a zombori kamarai adminisztráció vetette fel 1793 januárjában, a magyar kamarához intézett ügyiratában.2 A Széchényi Sándor grófnak, a kamara elnökének vezetésével 1793. január 10-én megtartott ülésen elfogadták a zombori kamarai adminisztráció javaslatát, hogy Kiss távolléte alatt feladatait bízzák a bácskai építészeti felügyelőre, hogy rendes szolgálata mellett végezze őket. Mivel, két szolgálatot látva el, túl lesz terhelve, a zombori kamarai adminisztráció azt is indítványozta, s a kamara ezt el is fogadta, hogy az építészeti felügyelő mellé kisegítőként osszanak be egy személyt, aki napidíjas írnokként, a szabályzat szerint 36 krajcár napidíjat kap, ami levonandó Kiss járandóságából. A hatályos előírások szerint a magyar kamarának ezt a döntését végleges elfogadás végett magához az uralkodóhoz kellett felterjeszteni. A magyar kamara javaslatát, még mielőtt elküldték volna az uralkodóhoz, kiegészítették annak az intézménynek a véleményével, amely II. Ferenc uralkodása alatt az udvari kamara teendőit látta el, de új elnevezéssel: Directorio in Cameralibus et Publico Politicis. 1793-ban Leopold Kollowrath gróf volt az elnöke, a befolyásos Kempelen Farkas pedig a tagja, aki jóindulatúan támogatta Kiss József projektumát. Őt bízták meg, hogy készítse elő az uralkodói döntés tervezetét. Amint az Kempelen referátumából kitűnik, Kiss József személyesen is kérte, hogy oldják meg státusát a csatonaépítés idejére, értesülve minden bizonnyal a zombori kamarai adminisztráció kérelméről.3 A magyar kamarához és a bácskai kamarai adminisztrációhoz hasonlóan Kiss is azt kérte, hogy mentsék fel szolgálata alól, de csak részben. Fielyes lenne, ha meghagynák számára az azon legfontosabb munkák feletti legfőbb ellenőrzést, amelyeket addig is intézett, mivel ez — vélekedett — nem fogja hátrányosan befolyásolni az új csatorna építésével kapcsolatos teendőit. Az igazgatóság Kempelen Farkas sugallatára támogatta Kiss kérelmét, mind az uralkodónál, mind a magyar kamaránál, és elfogadta azt a javaslatot, hogy alkalmazzanak egy napidíjast, jóllehet méltánytalannak tartotta, hogy ennek napidíját Kiss járandóságából vonják le, mert „sem jogos, sem becsületes nem 2. C. U„ 33. füzet, r. Nr 732., 1793. I1./217. szám, 28—32. föl. 3. Ugyanott, 29—31. föl. 134
