Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
Az államkincstár és a privilegizált hajózási társaság közötti szerződés szövegét két hónap alatt állították össze. A magyar kamara 1792. október 10-i együttes ülésén fogadta el és a mindkét fél által aláírt szöveget az udvari kamara által II. Ferenchez küldte végső beleegyezésre.29 Ezzel egyidejűleg a magyar udvari kancellária a budai helytartótanácstól kapta meg a szerződés szövegét. A császár rendelkezése szerint véleményezésre az udvari számvevőséghez (Hofrechenkammer) továbbították a tárgyat, a kamara pedig Kempelent bízta meg a szerződés áttanulmányozásával, hogy beszámolhasson róla a császárnak. Kempelen gyorsan teljesítette feladatát és jelentését a megjegyzésekkel együtt II. Ferenchez továbbította. A jelek szerint Kempelen arra törekedett, hogy a szerződést minél előbb megkössék és a Kiss fivérek 1793 tavaszán munkához láthassanak. Sietsége keveset lendített a dolgon, mert a szerződés megkötése a Bácskába küldött szakbizottság jelentésétől fügött. Ez a jelentés viszont késett. Az ügy felgyorsítása érdekében 1792. október 25-én Kempelen Farkas javaslatot tett az uralkodónak, hogy a szerződést kössék meg a bizottság jelentésének megérkezése előtt, azzal, hogy a kiváltságokat csak azután adja ki. Szerződéssel a kezükben a Kiss fivérek megkezdhették volna a részvények kiadását, így a pénz is lassan befolyt volna, hisz a részvényesek nem is gondoltak fizetni a szerződés megkötése előtt. A tervezők a tél folyamán intézkedéseket tehettek volna a föld felvásárlása irányában és átvehették volna a magyar kamara és a sajkási zászlóalj birtokait. Miután pénzzel és földdel rendelkeztek volna, a csatorna tervezői az időt nem vesztegetve, megkezdhették volna az előkészítő munkálatokat. Kempelen javaslata időközben tárgytalanná vált, mert éppen ezekben a napokban fejezte be a munkáját a bizottság, minden vonatkozásban kedvező jelentést tett. Még csak az udvari számvevőségi kamara válasza késett. Észrevételeinek jelentősége csak másodrendű lehetett, ezért mondható, hogy 1792 október végén, november elején a lényeges kérdésekben teljes egyetértés született. Csak néhány kevésbé fontos kérdésben kellett még egyeztetni az álláspontokat, ami azonban időt követelt. Függetlenül ettől, állítható, hogy egyéves fáradságos és kitartó igyekezettel a Kiss fivérek leküzdötték az elvi és formális akadályokat, és tervükhöz megkapták a legmagasabb hatalmi szervezetek beleegyezését. 29. Ebben az időben állították vissza és folytatta munkáját az udvari kamara Directorio in Cammaralibus et Publico Politicis néven. 131