Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
hozott végérvényes döntést, hanem ajánlotta, hogy egy szakbizottság utazzon ki a terepre, és a helyszínen vizsgálja meg a körülményeket és elsősorban állapítsa meg, hogy a tervezett létesítmény valóban nem károsítja-e meg ,,az embereket és földműveseket”. A határozat, hogy szakbizottságot küldenek Bácskába, igazolt elővigyázatossági intézkedés volt, de a Kiss fivérek számára azt jelentette, hogy a munkálatokat nem kezdhetik meg a terv szerint 1792 tavaszán. És valóban, a szakbizottság csak 1792 októberében tett jelentést, így a magyar kamara és a helytartó- tanács ajánlása gyakorlatilag egy évvel késleltette a csatorna építésének megkezdését. Amikor elvben elfogadta a csatorna építésének javaslatát, és szakbizottság kiküldését ajánlotta a terepre, a kamara és a helytartótanács együttes ülésén megvitatta a kérvényezett kedvezményeket. A tervezők kérvényeit, teljesen érthető okokból, a hűbéri nagybirtokosok szemszögéből értékelte, az említett intézményekben ezek képviselőinek volt ugyanis döntő szavuk. Az elvi kérdést, hogy a csatornát az államkincstár vagy pedig magántársaság építi-e, ezek az intézmények nem vitatták, mert ez a magasabb szervek, az udvari kamarának a jogi hatáskörébe tartozott. Először is a halászat kérdését tárgyalták meg. Hangsúlyozták, hogy a halászat a hűbérurak joga, így ezt csakis anyagi té- rítmény ellenében engedhetik meg a társaságnak. Azután sorra került a gátkaszálók kérdésének megvitatása. A bizottság tagjai — tévesen — úgy vélték, hogy a töltésen nem engedhető meg a jószág legeltetése, mert ez a töltés megrongálásához vezetne, a lekaszált széna pedig azt illeti meg, akinek a földjén építették a töltést. A bizottság nem fogadta el a Kiss fivérek javaslatát, hogy a magánszemélyektől felvásárolt föld árát bizottságilag állapítsák meg. Az a vélemény kerekedett fölül, hogy a föld árát a megyei hatóságok állapítsák meg a tulajdonosokkal folytatott megbeszélések alapján és a hűbérurak részvételével. A többi észrevétel nem befolyásolta a tervet. Igazoltnak tűnt például a javaslat, hogy a hajózási társaság vállaljon kötelezettséget a tervezettnél több híd építésére, amennyiben azt a zavartalan közlekedés szükségessé tenné a csatorna által átszelt vidéken. Mindent összegezve, a kamara és a helytartótanács kérelmeit a Kiss fivérek elfogadhatták, azok csupán az építési költségekre és a társaság nyereségére lehettek kihatással. Az volt a legfontosabb, hogy a csatorna építésének ötlete támogatást nyert. A tervezők aránylag könnyen túljutottak a második nehéz 114
