Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

A csatorna üzemeltetésével kapcsolatos előjogokon Kívül a Kiss fivérek egyéb kedvezményeket is kértek, legelőször is 200 000 forint kölcsönt a bácskai kincstári birtokok jövedelméből évi 4 százalékos kamattal. A kért összeg 80 000 forintot kitevő első részletét az építés első évében, ugyanakkora összeget a má­sodikban, végül 40 000-et a harmadik évben kapott a részvény- társaság. Úgy tervezték, hogy a kamatot a csatorna befejezése után kezdenék fizetni, a kincstári só szállításából származó jö­vedelemből. Mivel a Kiss fivérek úgy számították, hogy három év alatt elkészül a csatorna, ezt a határidőt jelölték a kamat lefi­zetése kezdetének. A kincstártól kért 200 000 forintos kölcsön kétszeresen je­lentős volt a tervezőknek. Először a költségvetés összegének egyötöde szilárd kezdőalapot jelenthetett, kezdőtőkét, amely biz­tosítja a munkálatok zavartalan folyamatát, ha esetleges késésre kerülne sor a részvényesek pénze átömlesztésében az építkezés folyamán. Másrészt, a pénzpiac bizalma forgott kockán és sokkal kedvezőbb hangulat volt várható a földesurak, mágnások stb. ré­széről, ha az állam jelentkezik kölcsönzőként, vagyis könnyebben lehet hozzájutni a részvényestőkéhez. Tekintettel a gazdaságilag elmaradott Habsburg-birodalomban uralkodó gazdasági viszo­nyokra, a kapitalista termelési formák fejletlenségi fokára és az érthető bizalmatlanságra a részvényes típusú társaság iránt, a 200 000 forintos kölcsön a Kiss fivérek terveinek komoly támoga­tását jelentette. Kiss József és Gábor kérvényében fontos tétel volt az is, hogy a katonai hatóságoktól 4000 katonát kértek a talajmunkák elvégzésére az építkezésben, továbbá 40 kőművest és 50 ácsot. A Kiss fivérek nem kérték ingyen a munkaerőt, úgy számították fizetni őket, mint a »cseh várak építőmunkásait«. Felmerül a kérdés: a Kiss fivérek miért nem a munkaerőpi­acon kerestek munkásokat, hanem az államtól, ha már fizetni szá­mítottak érte? Kérvényükben azt mondják, hogy »az egész vidé­ken csak parasztok élnek, és munkásokat, különösen a nyári hó­napokban, amikor legnagyobb szükség lenne rájuk, nagyon nehéz találni«. A továbbiak során még visszatérünk ehhez a kérdéshez és megláthatjuk, hogy a csatorna tervezői jól sejtették, hogy a munkaerő kérdése lesz számukra a legnagyobb akadály, és végső soron sikertelenségük egyik fő okozója. Mivel a csatornát rekord­idő alatt számították befejezni, az államhoz fordultak, mert úgy vélték, hogy ily módon könnyebben leküzdhetik a nehézségeket. Ezt a problémát Kiss József tapasztalatból ismerte, hiszen több évet dolgozott mérnökként a bácskai kamarai közigazgatásban. Láthattuk, hogy a költségvetésben 14 500 forintot irányoz­tak elő 1200 hold magántulajdonban levő föld felvásárlására. Ez 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom