Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
A növényállomány sugárzásforgalma A növényállomány sugárzásforgalmának tisztázása során különbséget kell tenni a rövidhullámú (0,3—3 pm) és a hosszúhullámú (3—100 gm) sugárzástartomány között. A rövidhullámú besugárzás elnyelése által megnő az egyes növényi részek hőmérséklete, ami a hosszúhullámú kisugárzás intenzitásának növekedéséhez vezet. A növényállományokban a hosszúhullámú sugárzás nagymértékben szabályozza a hőforgalom alakulását. Ez annál is inkább jelentős, mert a hosszúhullámú sugárzásforgalom éjjel-nappal, a rövidhullámú pedig csak napközben játszódik le. A hosszúhullámú sugárzásnak a fotoszintézisben nincsen szerepe. A növény hőháztartásában a besugárzásnak csupán az a része fejtheti ki hatását, amelyet az állomány felülete nem ver vissza, miként ezt az 5. ábra is szemlélteti. Ezért mindenkor figyelembe kell venni a növényállomány okozta visszaverődést. Az állomány felső rétege a sugárzás- és hőforgalom számára olyan felületnek tekinthető, ahol a beeső sugárzás intenzitása a reflexió és a növény abszorbciója által jelentősen csökken. Ez a határréteg azonban nemcsak a rövidhullámú folyamatokra nézve jelentős, hanem a hosszúhullámokra is. Természetesen ez az ún. második felszín csak bizonyos esetekben jelentkezik kifejezett erősségben, mint pl. a zárt, egyenletes lucernaállomány felszínén. Legtöbbször azonban nem egyöntetű az állományfelszín, 5. ábra. A Nap sugárzó energiájának sorsa az asszimiláló levélfelszínre jutva. Ra = elnyelt (abszorbeált) sugarak, M = anyagcsere (mctabolizmus) által elhasznált és kémiai kötésbe vitt energia, Q„ = ideiglenesen tárolt hőenergia (Remsing nyomán in Petrasovits, 1981b) 49
