Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai
berendezett terület öntözővízigényét. Ennek kielégítése nem mindig igényli a teljes öntöző-műszaki kapacitás igénybevételét. Az öntözővízigény évenként változhat az időjárástól, vetésszerkezettől, termesztéstechnológiától, míg a műszaki kapacitás az egyes években lényegében változatlan. Az öntözési beruházások megítélésénél — eltérően számos ipari beruházástól — fontos szempont, hogy a teljes műszaki kapacitás kihasználása egyes években nem kívánatos, mert túlöntözéshez vezethet, ami felesleges és káros. Ugyanakkor szélsőségesen aszályos években az öntözővíz korlátozására lehet szükség, mert gazdasági követelmények miatt a műszaki létesítmények méretezése nem történhet 100%-os víztározásra. A következő vízgazdálkodási alapkérdés a természetes és mesterséges csapadék hatásfokának ismerete és javítása. A természetes csapadék hatásfoka azt fejezi ki, hogy a lehullott eső vagy hó hány %-a marad a növénytermesztési térben — elsősorban a növényzet által — közvetlenül felvehető talajnedvességként. E téren sok mérést végeztek, ismereteink mégis igen hiányosak, sok szempontból nem kielégítőek. A csapadék hatásfokának értéke a Nagy-alföldön átlagosan 40—70% között mozog. Az egyes üzemekben ezt táblánként volna szükséges ismerni. Mindenképpen számottevő vízmennyiség megy veszendőbe felszíni lefolyás és mélybe szivárgás, ill. intercepciós elpárolgás révén, és gyakran kárt okozva vész el, vagy igényel pótlólagos ráfordítást újra felhasználása. Természetesen nem lesz lehetséges, hogy minden csapadékot teljes mértékben ott hasznosítsunk, ahol lehull, de a csapadék hatásfokát sok helyen okszerűbb talajműveléssel, meliorációval lehet és kell is javítani. Ez a tevékenység sok milliós ösztönzési beruházással és üzemelési költségráforditással felérő gazdasági eredményeket hozhat. A csapadék hatásfokát a lefolyáson kívül lényegesen módosíthatja az intercepció, vagyis a növényzeten visszamaradt csapadék mennyisége. Ilyen méréseket főleg erdőkben végeztek, mezőgazdasági területeken kevesebbet. Hazai mérési eredmények, szélesebb körű adatsorok nem állnak rendelkezésünkre, így a GATE Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék kísérleti téren mért adatait közöljük a 4. táblázatban. A mérések a vegetációs idő meghatározott szakaszaiban történtek a vizsgált növények eltérő fejlődési fázisaiban. 4. Táblázat. Az intercepció változása néhány szántóföldi kultúrában (Gödöllő, 1976—77) Növényfaj 1976. év 1977. év csapadék mm-ben növényfelületen visszatartott csap. %-a csapadék mm-ben növény felületen visszatartott csap. %-a Őszi búza (IV. 17—VI. 4) (IV. 16—VIII. 15) 105,0 10,3 154,7 30.4 Cukorrépa (V. 28—VII. 6) (VI. 27.—VIII. 29) 41,2 26,9 119,7 49,7 Kukorica 41.2 8,9 124,9 48,4 (A Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék mérési adatai.) 20
