Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai
Tágabb értelemben ide sorolhatjuk a különböző infrastrukturális jellegű, de növényzettel hasznosított földhasználatokat, így pl. a különböző természetvédelmi területeket is. A vízhasználat mennyiségileg legnagyobb mértékben a növényállományok vízfogyasztásában — beleértve az öntözővíz felhasználását is — valósul meg. Nagy gazdasági jelentőségük a mezőgazdasági települések, az állattartó telepek ivó- és öblítővíz, valamint a kemizálás és esetenként a gépesítés vízszükségletének kielégítésében is megjelenik. A vízhasználat sajátos esete a tógazdaságok és a különböző mezőgazdasági célú tározók és tavak hasznosítása. Az ésszerű földhasználat alapkövetelménye, hogy mérsékeljük a mezőgazdasági hasznosításból kieső területeket. Az ilyen mezőgazdasági területveszteségek alakulását Magyarországon a 2. táblázat adatai mutatják. Látható, hogy a termőföldcsökkenés üteme 1975 után lényegesen lelassult. 2. Táblázat. A mezőgazdasági művelésből kivett földterület nagyságrendi alakulása 1960—1985 közöli* Év összes földterület Művelés alól kivett összes terület 1000 ha-ban %-ban 1960-ig 9303,3 809,2 8,7 1965-ig 9303,3 874,8 9,4 1970-ig 9303,3 901,4 9,7 1975-ig 9303.3 930,9 10,0 1980-ig 9.303,3 1003,5 10,8 1985-ig 9303,3 1051,1 11,3 * Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv, 1977, 1980, 1985. A másik fontos földhasználati követelmény a természeti erőforrások teljesítő képességével összhangba kerülő művelési ág arányainak kialakítása. Ennek lényege, hogy az egyes művelési ágak környezeti igényei és a termőhelyi adottságok viszonylagosan fedjék egymást. A művelési ágak változását Magyarországon a 3. táblázat adatai tükrözik. A föld- és vízhasználat gyakorlatában realizálódik az említett hármas természeti forrás-rendszer teljesítőképessége. A munka nyomán válik az adott terület természeti lehetőségeiből társadalmi-gazdasági eredmény. A tényleges hasznosítás az alkalmazott növényfajok és -fajták termőképességétől és igényétől, az adott termesztéstechnológiáktól, illetve azok összhangjától — tehát a biológiai igényeket és az ökológiai feltételeket viszonylagosun összhangba hozó emberi munkától — függ. Minél intenzívebb a föld- vagy vízhasználat, annál gyakoribb, hogy a termesztett növényfajok, ill. -fajták környezeti, technológiai igénye és potenciális termőképessége meghaladja a környezeti tényezők — a légkör (hő, fény stb.), a földfelszín (tagoltság stb.) és a víz — ökológiai teljesítő képességét. Ilyen esetekben a föld- vagy vízhasználat gyakorlatában főleg két lehetőség közül kell választani. Vagy maradnak a kevésbé igényes, de egyben kisebb termőképességü 16
