Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai
I. A MEZOGAZDASAG TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAI ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS RENDSZERELMÉLETI KAPCSOLATAI A társadalmi gyakorlat igénye indokolja és vonatkozó ismereteink, tapasztalataink felhalmozódása lehetővé is teszi, hogy új megfogalmazásban és rendszerezésben szóljunk a mezőgazdasági termelés termőhelyi, természeti és környezeti tényezőiről. Ezen belül kiemelten a hidrológiai ciklusról és a vízgazdálkodásról. A mezőgazdaság természeti forrásaival való gazdálkodás teljesebben és pontosabban fejezi ki mindazt, amit a mezőgazdaság és erdőgazdaság termőhelyeiről és természeti tényezőiről korábban megfogalmaztunk. Ennek az emberi tevékenységnek fő folyamatait és jelenleg ismert, legáltalánosabban használható módszereit áttekintő vázlat formájában az 1. táblázat tartalmazza. I. A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOKKAL VALÓ GAZDÁLKODÁS NÉHÁNY ALAPELVE A mezőgazdasági termelés adott természeti tényezők (élő szervezetek és környezet) és az emberi munka kölcsönhatása, eredménye. A mezőgazdasági termelésben elsődleges gyakorlati jelentőségű szántóföldi növényzet életét a természeti környezet számos tényezője biztosítja. Ezt az anyag-, energia- és feltételrendszert minősítjük a mezőgazdaság természeti forrásainak. E rendszer magában foglalja a földfelszínt, annak legfontosabb elemét a talajt, a légkört és a kettőhöz szoros kölcsönhatásban kapcsolódó hidrológiai ciklust. A termőhely ezt a hármas természeti erőforrásrendszert jelenti. Ez a természeti rendszer azonban nemcsak a mezőgazdaságot szolgálja. A mezőgazdaság természeti forrásainak társadalmi szempontból legfontosabb tulajdonsága, értékmérője annak telje sí t ők épessége. Ez. alatt azt értjük, hogy egy adott természeti környezet — az emberi munka eredményeként — milyen mértékben, mennyiségben, minőségben és ráfordítás ellenében képes társadalmi szükségletek kielégítésére. A természeti források használata akkor lehet összhangban teljesítőképességükkel, ha azok elháríthatatlan veszélyeztetése (távlati degradáció), kijavíthatatlan károsodá13
