Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések
39. ábra. Vízigény és terméseredmény kapcsolatsávok (1966—69, teljes tenyészidő). C, = konkrét terméshozamhoz tartozó vízigény intervallum; C2 = konkrét vízigényhez tartozó terméshozam intervallum (Petrasovits, 1981b) elégíthető ki a nagyobb fitotömeg, valamint a nagyobb éghajlati vízhiány miatt. Ez utóbbi fő magyarázatát ugyancsak meteorológiai tényezőkkel adhatjuk meg. Azokban az esztendőkben, amikor nagyobb a tenyészidő alatti ET, akkor rendszerint kevesebb a csapadék és több a napenergia. Ezért a nagyobb vízigényt egyre nagyobb arányú mesterséges csapadékkal lehet csak egyensúlyban tartani. A 39. ábrából levonható egyik legfontosabb következtetés, hogy a gyakorlati öntözésben a nagyobb vízmennyiség a termést csupán addig fokozza (az egész tenyészidőre vonatkoztatva lineárisan, a főidényre vonatkoztatva nem lineárisan), amíg el nem éri a növényállomány vízigényét. Ha a vízigénynél nagyobb vízmennyiség adagolására (vagy esőzésére) kerül sor, akkor a víztöbblet már a termést nem fokozhatja, sőt, mint arra vonatkozó víztűrési kutatásainkban rámutattunk, bizonyos hőmérsékleti és telítettségi időtartam mellett a termés csökkenni fog. Ez a hatás függ a növény életszakaszától is. Ha tehát pl. az 50 t/ha cukorrépaterméshez az adott viszonyok között 500 mm tenyészidő alatti könnyen felvehető vízigény-nagyság tartozik (mint a vízigény dinamikus nagysága), akkor az e felett adott vízmennyiség már nem hasznosulhat. Egyes öntözési kísérletek ellentmondásainak egyik fő okát abban látjuk, hogy az öntözési kezeléseket — öntözési vizadagokat — nem a növényállományok vízigényéhez viszonyítottan állapítják meg, hanem egy előre becsült szkéma szerint. A különböző években az állományok vízigénye eltérő. Ugyanakkora vízadagok a különböző években mint termésfokozó tényezők nem ítélhetők meg azonosan. Egy 50—100—150 mm-es öntözővízadag kísérletben pl. a különböző években eltérő terméshatást és vízhasznosulást kaphatunk. Ez esetben a különböző vízadagok hatása elsősorban nem a vízadagok nagyságának, hanem az öntözővízigény különbözőségének a jellemzője. A termés szempontjából különösen fontos, hogy az egyes tényezők és jelenségek milyen változékonyságúak. Minél több más tényezőtől és minél inkább függnek, annál nagyobb az átlagtól való eltérésük. 130
