Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések
17. Táblázat. Néhány összefüggés a kukorica és a cukorrépa vízigénye, éghajlati vízhiánya, vízhasznosulása között Három állomás átlaga: Gödöllő—Pakod—Palotás, 1966—69 (Petrasovits, 1981/b) Hely Termés t/ha Vízigény mm Éghajlati vízhiány mm Éghajlati vízhiány aránya,% Vízhasznosulás kg/ha/mm Cukorrépa Gödöllő 67,4 446 221 49 151 Pakod 71,2 505 288 57 144 Palotás 63,1 458 308 67 135 Kukorica Gödöllő 11,8 384 160 41 31 Pakod 10,0 430 213 49 23 Palotás 9,9 380 231 60 25 görbékből numerikus értékeket számítottunk, amelyeket a 18. táblázatban foglaltunk össze. A táblázat adatainak értelmezéséhez szükséges figyelembe venni, hogy az adott termés és vízigény-nagyság kapcsolata feltételezi, hogy minden egyéb termelési tényező az ahhoz szükséges szinten biztosítva van. A táblázat és az ábra adataiból körvonalazható törvényszerűségek: — ha nagyobb a főidényben az állomány vízigénye, nagyobb a termés is. A kapcsolat azonban nem lineáris; — a növekvő termésegységre jutó vízigény csökkenő tendenciát mutat; — a nagy vízigénytartományban, ha a termés növekszik, az egyre kevésbé a nagyobb vízmennyiségnek, mint inkább egyéb tényezőknek a következménye. Ez másképpen azt is jelenti, hogy bizonyos termésnagyság után a termések további növekedése a vízigény nagyságát már gyakorlatilag nem növeli. Hasonló tapasztalatokat közöl Schofield (1952) is. Cukorrépa Kukorica 38. ábra. Öntözött állományok vízigénye, öntözővízigénye és a termés nagysága. Pakod Palotás Gödöllő, május 31—augusztus 31, 1966—69 (Petrasovits, 1981b) 128
