Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
III. Jelenségek és folyamatok
Az öntözés nélküli állományokon végzett vizsgálatok vannak kisebbségben, ezek felsorolását az alábbiakban adjuk meg. Sorszám Helység Kutató intézmény A vizsgált növény í. Keszthely OMSz* kukorica 2. Martonvásár ELTE + OMSz* kukorica stb. * Országos Meteorológiai Szolgálat. A műtrágyázás, az időjárás és az fTközötti kapcsolatok beható tanulmányozását a Központi Légkörfizikai Intézet (KLFI) 1971-ben kezdte meg Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetem területén létesített kutató bázisán. A KLFI itt 24 db 4 m2 x 1 m-es kompenzációs evapotranszspirométert, 1 db hidraulikus lizimétert, komplex sugárzás- és hőháztartásmérő digitális rendszert, továbbá egy elsőosztályú klímaállomást telepített. A munka a „Talajtermékenység fokozása alapvetően új irányok kidolgozásával” c. országos szintű célprogram keretében folyt, amelyen belül „Az időjárás és az éghajlat hatása a műtrágya érvényesülésére” c. altéma állásáról és előzetes eredményeiről 1975-ben készült el az első részjelentés (Antal— Posza—Tóth, 1975). A vizsgálatok alapját itt már nemcsak az evapotranszspirométeres mérések jelentik (noha 24 db-ot telepítettek), hanem a hőháztartási mérések keretében folyó fotoszintetikus aktív sugárzási komponensek mérése is. Ezt összefüggésbe hozzák az ET-n kívül a diffúziós pirométerrel mért transzspirációs koefficienssel, mind a jó vízellátású evapotranszspirométerekben, mind a természetes vízellátású parcellán mérve. A Martonvásár-Erdőháti Agrometeorológiai Obszervatóriumban az Erdős által megkezdett ET vizsgálatokat korszerűbb alapokra helyezve 1974-től kezdve búzában, majd kukoricában az — ET-n kívül — mérték a beérkező sugárzást a különböző színképi tartományban (5 sávban, a vöröstől az ultraibolyáig), a C02 asszimilációt, a levelek diffúziós ellenállását, időegység alatti vízleadását, hidraulikus liziméterrel a tényleges evapotranszspirációt, kis liziméterekkel a talajevaporációt és az összes hőháztartási összetevőt. E kísérleteket leegyszerűsített meteorológiai körülmények között fitotronban is folytatták, ahol az alapösszefüggések feltárása jelentősen könnyebb. 2.8.2. RIZSÁLLOMÁNYOK A rizsállományok evapotranszspirációjának dinamikáját a 37. ábrán mutatjuk be. Szemmel látható az ET pentádértékeinek ingadozása és az időjárási elemekkel való kapcsolata. Az ET legnagyobb napi értékeit, 8,00 mm-t, közvetlenül a levélfelület maximumakor — július második dekádjában —, a virágzás kezdetén mérték. A hőmérsékleti napi középérték 16 °C-ra csökkenésének hatása — június közepén — 2 mm-re redukálta a napi £7-t. Feltűnő, hogy ez a hőmérsékleti mélypont a rizsnövényzet számára nem hoz vízháztartási egyensúlyt, mert — mint az ábrából kitűnik — az állomány relatív 122
