Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
jelenését. A vésztározóul kijelölt területek nagyobb veszélyeztetettsége így előre figyelembe vehető, s mind a nagyobb kockázatvállalás, mind a biztosítási tevékenység szempontjából a védett területektől elkülöníthető. Ez nem közömbös sem a termelésszervezés, sem a talajhasználat megválasztása szempontjából. A vázlatban feltüntetett vízkészlettározóval azt kívántuk érzékeltetni, hogy a mezőgazdasági termelés biztonsága céljából elvezetett „belvizek” más célú hasznosítása esetleg indokolt lehet, s az e célból való tározás lehetőségét vázlatunkban is jelölni kell. A következőkben azt kívánjuk elemezni, megvan-e, illetve milyen létesítmények révén van meg a táblaszintű vízgazdálkodásnak—vízháztartás-szabályozásnak a lehetősége, és hogy ennek megvalósítása milyen új igényeket jelent a magasabb rendű vízszállító elemek teljesítőképessége, valamint az alulról irányított üzemeltetési rend bevezetésének műszaki feltételeit, létesítményeit illetően. Hogy azonban ezt megtehessük, először át kell tekintenünk a kistérségben lejátszódó hidrológiai jelenségek jellemző eseteit, mert — mint látni fogjuk — a nagytérségre érvényesnek elfogadott összefüggések itt közvetlenül nem használhatók. A kistérség sokkal érzékenyebb a jelenségek változékonyságára, a termőhelyi adottságok szélsőségeire. Ezek a finomságok a nagytérségek átlagoló paramétereiben elmosódnak. A kistérségi vízháztartás-szabályozásban — kényesebb igények esetén — jelentőségük megnő, s elnagyolt figyelembevételük kérdésessé teheti (mint ahogyan ma teszi is) az üzemi vízrendezéssel járó tevékenység eredményét, hatékonyságát, szükségességét. Az alföldi kistérségek hidrológiájáról Kistérségek hidrológiájának elemzésére mindenekelőtt azoknak a minta- öblözeteknek mért hidrológiai idősorai alkalmasak, amelyek Alföldünk tipikus területein közel két évtizede részletes mérések tárgyai, s melyek kiterjedése megfelel az általunk tágabb értelemben kistérségnek nevezett fogalomnak. Termőhelyi adottságaikat illetően ezek egyenként homogénnek tekinthetők, s mivel ugyanakkor egymástól lényegesen eltérő talajúnk, alföldi viszonyaink jellemzésére alkalmasak. Ilyenek a Kondoros-völgyi, a Mirhó—Gyócs XII. és a kömpöci mintaöblözetek. AMirhó — Gyócs XII. öblözet talaja gyenge víz vezető képességű, a vizet erősen tarrtó, erősebben repedező, melyből mintegy 25%-nyi, a szikes vízzáró réteg miatt, sekély termőrétegű. A Kondoros-völgyi öblözet talaja jó víztartó és jó vízvezető képességű. A kömpöci öblözet mintegy 75%-a nagy vízáteresztő képességű, kis víztartó képességű homok, mely a magasabb fekvésű területeket jellemzi. A homokhátak közötti mély vonulatokban, az ún. semlyékekben réti és szikes vízzáró talajok találhatóak, magas talajvízzel. Domborzati viszonyaik 92
