Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
termelés céljából a termesztéstechnológia, a termékszerkezet módosítását, mint lehetőséget kínálták. Ugyanilyen felfogásban foglalkozott eddig a gyakorlat a belvízkárok elhárításának kérdésével (ami pedig már a véletlenszerűen jelentkező hatások okozta károk elhárításának feladataként volna minősíthető), s megoldásaként a nagytérségi levezetőhálózatok fejlesztését látta elsőrendű célként. Ebben ugyanúgy nem a mezőgazdasági üzemek tevékenységét, hanem az erre a célra szervezett társulatok, illetőleg az állami vízügyi apparátus építési feladatait fogalmazták meg. A növénytermesztés színvonalának emelkedtével azonban egyre nagyobb szerepet kap a termesztői tevékenység, ami a termesztéstechnológiák egyre szigorúbb, igényesebb megfogalmazásában jut kifejezésre. S óhatatlan, hogy a fejlődéssel, a nagyobb terméseket biztosító technológiák alkalmazásával ne kerülne előbb-utóbb sor a vízháztartás folyamata szabályozási igényének termesztéstechnológián belüli megfogalmazására. Ezen azt értem, hogy egy-egy magasabb termésszint csak úgy érhető el, ha a termőhelyi adottságok javításán, a kárt okozó többletvizek elvezetésének lehetőségén mint szolgáltatásként kapott külső építési tevékenységek eredményén túlmenően, a rendelkezésre álló szűkös vízkészletekkel való gazdálkodás a termesztői tevékenység mindennapi részévé válik, s ez a termesztéstechnológiában ugyanúgy megfogalmazódik, mint a termőhelyi adottságokhoz kötött talajművelés, táp anyag-gazdálkodás, fajtamegjelölés, növényápolás stb. Az igényesebb vízháztartás-szabályozás természetesen ugyanúgy feltételként írja elő a megfelelő műszaki berendezések létesítését, mint a művelés a megfelelő munkát biztosító gépláncokat, a növényápolás a megfelelő hatású kemikáliákat. S üzemeltetésük ugyanúgy nem lehet üzemen kívüli feladat, mint ahogyan emezeké sem. A termőhelyi vízháztartás-szabályozás, vagyis a berendezéseknek a mindenkori sztochasztikus hatásoktól függő üzemeltetése azonban a különböző rendű hálózati elemek egymásra való hatásának értelmezésében új szemléletet, a műszaki fejlesztés tekintetében új feladatokat, elmélyültebb tervezői munkát jelent. Az eddig gyakorolt felülről irányított üzemelési rend helyett — mint azt részletesen elemezni fogjuk — az „alulról irányítottra” való áttérést igényli. Egy alulról irányított rendszerben működő levezetőhálózat hierarchiáját a 13. ábrán vázoltuk fel Az alrendszeri bontás itt a táblából indul ki, hiszen ez a helye a vízháztartás-szabályozás differenciált, tehát~üTermőhelyi adottságokhoz jobban illeszkedő megvalósításának. Az ábrán azt is érzékeltetni kívántuk, hogy egy ilyen szintű vüzemi vízrendezés” már számol a csapadék-visszatartás céljait is szolgáló szabályozóelemekkel, a lefolyásirányítás széles körű és változékony feladataival. Ezért ábrázoltuk a táblán megjelenő pangó vizeket, az üzemen belüli ideiglenes tározókat mint szabályozást igénylő elemeket. A befogadóhálózatnál feltüntetett vésztározóval azt akartuk kifejezni, hogy a főművek vízszállító képességét meghaladó terhelések esetén is tervszerűen, előre kijelölt helyeken lenne szükség az átmeneti visszatartásra szoruló víztömegek elhelyezésére, kizárva a belvízi elöntések véletlenszerű meg90
