Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
A nagytérségi vízrendezés agronómiái alapjai A táblaszintű vízrendezés — mint láttuk — a mezőgazdasági üzem mesterséges területelemeinek, az egyes szántóföldi tábláknak, agronómiái igényű vízforgalom-szabályozását teszi lehetővé. Ez a szabályozottsági szint a természeti adottságokhoz igazodva — talajféleség, térszíni helyzet stb. — táblánként eltérő, egymáshoz viszonyítva differenciált is lehet. Ezért gyakorlatilag a táblát mint önálló vízforgalmi egységet kell kezelnünk. Ennek megfelelően, a nagyüzemi területhasználatot vagy termesztéstechnológiát is mindig a táblára kell tervezni és gyakorlatilag a táblán kell végrehajtani. A táblahasználat visszahat a tábla vízforgalmára, s ezért évjáratonként is eltérő lehet ugyanazon táblák levezetési vízfölöslege, biológiai és technikai vízérzékenysége (őszi-tavaszi vetések stb.). A táblák gépi művelésének mindenkori előfeltétele a jó és gyors megközelíthetőség (gépkocsis terményszállítás stb.). A táblát kiszolgáló forgalmi utak — földutak — teherbíró képessége viszont beázásuk mértékével fordított arányban csökken. Ezért a táblásítással együtt az utak, csatornák, majorterületek vízelvezetéséről is gondoskodni kell. A táblák közé beékelődő egyéb művelési ágakhoz tartozó területeken is keletkezhetnek időleges vízfeleslegek. Ezek viszont a táblásítás után már külön rendszerben vezethetők el, hiszen a táblák önálló vízforgalmának alapelve, hogy idegen víztől a tábla védett, ráfolyás és átfolyás nem lehetséges rajta. Gyakori, hogy az üzem termőterületébe egyéb, nem üzemi területelemek — pl. települések, közutak stb. — is tartoznak, melyeknek önálló levezetési igényük van, de vízfeleslegeik szintén nem érinthetik a vízrendezett tábla- területeket. Az egy vízgyűjtő területbe tartozó üzemi terület fölösvíz-levezetési igénye a táblásítás, területrendezés után statikusan egyszerű összegezéssel megkapható. Tudnunk kell azonban, hogy a termőfelületek kivételével a kiszolgáló üzemi területek a csapadékvízhozam maximális elvezetését igénylik, a táblák pedig, természeti adottságaik — talajféleségük, térszíni helyzetük, szelvényállaguk stb. — és agronómiái állapotuk függvényében, más és más vízfölöslegeket képezhetnek, és ezért eltérő levezetési értékeiket külön-külön kell figyelembe vennünk (önálló vízforgalmi egységek). Példával megvilágítva: egy kiadós július végi eső vízfölöslegét, a még le- aratatlan búzatábláról a gépi betakarítás elősegítésére, a tábla maximális (a kiépítettségének megfelelő) fajlagos levezetési értékének érvényesítésével kell elvezetni, hogy minél kisebb legyen a csapadékhatás és sekélyebb a beázás. A szomszédos, már learatott, sőt fel is szántott gabonatáblán pedig a fölös víz levezetése nem sürgős — esetleg nem is lehetséges a frissen szántott feltalajon —, mert a csapadékvíz helyben tartása, a szelvény minél mélyebb beázta- tásának elősegítése a cél és az agronómiái igény. A táblák levezetési kiépítettségében azonban nem lehet különbség, ha vízforgalmilag azonos szintre melio66
