Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai

2. Az őszi mélyszántott táblák. Vízérzékenységük a saját csapadékukkal szemben nincs, sőt kifejezett igényük a bő téli csapadék (ráfolyó vagy szivárgó idegen vízterhelési érzékenységük nagy, mert a vizet nem vezetik tovább). Tavasszal csak a következő tábláknak nagy a technikai vízérzékenységük:

— amelyeknek a szántott réteg alatt sekély befogadószelvényük vagy magasan húzódó vízzáró rétegük van, s így a feltalajban pang a téli csapadékvíz ;

— amelyeken a szomszéd táblák leszivárgó vize a szántott réteget túltelítette (csapadék + idegen víz).

Az előbbi esetben hibás volt az őszi szántás elvégzése, hiszen a szelvény nem képes a téli csapadék mélybe vezetésére (őszi szántás alól mentesített területek). Az utóbbi esetben nem vízrendezett az üzem, hiszen a táblák egymásra hatása vízforgalmilag nem kizárt.

Az őszi mélyszántott táblák — a tavaszi magágykészítésig — tehát nem vízérzékenyek, levezetési vízfölöslegeikkel számolni nem kell. (Célszerűtlen, mert a víz nem vezethető el a tábláról a felületi érdesség mesterséges kialakítása miatt. Az alagcsöves vízszabályozás természetesen itt is érvényesül.)

3. A tavaszi vetésidő technikailag annyira vízérzékeny, hogy szinte így definiálható: amikor a felszikkadt talaj megbírja az erő- és munkagépet. Ezért az agronómiái alkalmazkodóképesség itt abban nyilvánul meg, hogy a felszikka- dás sorrendjében készíti elő a táblákat vetésre, s ennek megfelelően módosít ja is a korai (pl. borsó, árpa stb.), a közepes (pl. répa, burgonya stb.) és kései (pl. kukorica stb.) vetésidejű növények táblaelhelyezését.

További alkalmazkodási tartalékai is vannak az agrotechnikának, mint pl. az egymenetes talaj-előkészítés és vetés, a kapcsolt gépsorok, s a csökkentett fajlagos nyomású erőgépek alkalmazása (rácskerék, dupla kerék stb.). Ez utóbbiak jelenleg azért elhanyagolt lehetőségek nagyüzemeinkben, mert a táblák vízrendezettsége még egyáltalán nem befejezett tény, s így az elsődleges tényezők — a vízrendezetlen, kiegyenlítetlen vízforgalmú, vízállásos termő- területek — és nem a finomítást szolgáló eljárások a meghatározói agrotechnikánknak.

4. A tavaszi vetésű növénytakaró vízérzékenysége már jóval differenciáltabb, természtési mód és fajok, sőt fajták szerint is módosult. Természetesen ez a megállapítás kizárólag a vegetációs és betakarítási idejükre vonatkozik, hiszen a vetőágykészítési vízérzékenységet általánosságban már tisztáztuk;

Részletezés helyett — ami már termesztéstechnikai részletességet feltételez — két termesztési mód vízérzékenységét kell megemlítenünk:

— a sűrű vetésű növényekét, ahol nincs mód a tenyészidő alatt a talajfelszíni rétegek módosítására, vízforgalmuk agronómiái irányítására;

— a kapás sortávolságú növényekét, ahol a növénytakaró záródásáig, annak károsítása nélkül lehet talajápoló tevékenységet folytatni (pl. burgonva- töltögetés stb.).

A sűrű vetésű növénytakaró a tenyészidő alatt rendszerint minden vízfoltra, de még tartósan túltelített feltalaj állapotra is rendkívül érzékeny. Ez érthető,

56