Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Soltész József: A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein
évi — az utóbbi időszak legnagyobb — téli-tavaszi belvízelöntését, melynek tapasztalatai a továbbiakra is hasznos következtetések levonását teszik lehetővé. A 323 000 ha-os belvízi elöntésben nagy szerepe volt az 1965. évi őszi nagy csapadéknak (200 mm), amelynek hatására a talaj 50—120 cm-es mélységben teljesen átázott, egyes belvízrendszerekben a talajvízszint feletti talajtér vízzel is telítődött. 1966 januárjában a talaj felső rétege 10—30 cm vastagságban átfagyott, erre hullott az átlagot kétszeresen meghaladó januári csapadék hó alakjában. Márciusban újabb 15—40 mm csapadék mullott + 10 °C hőmérséklet mellett. E hidrometeorológiai tényezők teljes összeesése váltotta ki az igen kedvezőtlen, nagy vízkárokat okozó belvízi helyzetet. Az 1966. évi belvíz hidrometeorológiai körülményeinek alakulása és az ismétlődően jelentkező más időpontú belvizekkel kapcsolatos tapasztalatok alapján levonható olyan következtetés, hogy a szélsőséges téli-tavaszi belvizek keletkezését négy természeti tényező képes kiváltani: — a felszíni talajréteget telítő őszi csapadékmennyiség következtében előálló talaj telítettség mértéke; — a talajfagy alakulása; — a hótakaróban tárolt víz és az olvadás üteme; — az olvadással egyidejűleg jelentkező csapadék mennyisége. A gyakorlati tapasztalatokból levonható az a következtetés, hogy nagyobb belvízelöntések általában akkor keletkeznek, ha a fentebb említett négy természeti tényezőből három az átlagosnál kedvezőtlenebbül alakul. Lényegében ez a helyzet következett be az 1966. évi belvíznél, amikor a negyedik tényező időben eltoltan és kedvezőbb csapadékösszeggel jelentkezett. Az 1940—42. évi belvíznél szinte mind a négy tényező szélsőségesen átlag feletti értékkel fordult elő. A szélsőséges helyzet kialakulásához hozzájárult az is, hogy akkor a belvízlevezető művek kapacitása az 1966. évihez képest lényegesen kisebb volt. A belvizek elsősorban a mezőgazdaságot károsítják, ahol a keletkezett kár nagysága átlagosan évi 400—600 millió Et-ra becsülhető. Szélső érték 1970-ben alakult ki, ekkor 2,8 milliárd Ft volt a mezőgazdasági belvízkár nagysága, de 1980-ban is meghaladta az 1 milliárd Ft-ot. A felszíni elöntések által okozott közvetlen károkon felül igen jelentősek azok a károk, amelyek a talajok túl- telítődése miatt keletkeznek részben a függő termésben, részben a mezőgazda- sági munkák eltolódása vagy elmaradása miatt a potenciális termésben. Mindezek figyelembevételével határozhatjuk meg a mai értelmezés szerint a belvíz fogalmát. Ezen a sík vidéki vízgyűjtőkön (a belvízrendszerekben) a csapadékból közvetlenül vagy közvetve származó, a vízgyűjtő terület felszínén és a felszínhez kapcsolódó talajtérben jelentkező, helyileg kialakuló káros víztöbbletet értjük. A belvizek levezetése céljára napjainkig a sík vidéki vízgyűjtőkben 83 belvízrendszer épült ki. Ezek főműveinek teljesítőképessége az utóbbi tervidőszakok fejlesztéseivel összhangban növekedett (73. ábra, 44. táblázat). 310
