Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Soltész József: A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein

A sík vidéki vízrendezés hatékonyságának fejlesztésében alapvető szerepe van az utóbbi évtizedekben kibontakozott technológiai, technikai fejlődésnek és a tevékenység egészét összefogó tudományos kutatásnak.

összefoglalóan a sík vidéki vízrendszerek (belvízrendszerek) fejlesztésénél a következő tényezők emelhetők ki:

— a megváltozott társadalmi viszonyok;

— a szocialista nagyüzemi gazdaságok létrejötte;

— az egységes vízügyi szolgálat létrehozása;

— az új vízügyi törvény megalkotása [1964];

— az új típusú víztársulatok megalakítása és kiterjesztése [1958];

— a kutatás és műszaki fejlesztés terén elért jelentős eredmények;

— a vízépítési technológia nagyarányú fejlődése (42. táblázat).

A jelenlegi helyzet

Az elért eredmények ellenére hazánk éghajlati, domborzati, vízrajzi és talaj adottságai miatt a vízkárelhárítási védőművek jelenlegi kiépítettsége mellett a vízfolyások áradásával, illetve a mély fekvésű, sík vidéki területeken belvízelöntésekkel ismétlődően számolni lehet. Mivel az időnként keletkezett vízkárok a népgazdaság legkülönbözőbb területeit sújtják (mezőgazdasági területek mellett a lakott településeket, közlekedési vonalakat, ipari objektumokat stb.), a vízrendezés olyan területi vízgazdálkodási beavatkozás, amely minden népgazdasági ággal és az ország teljes területével kapcsolatban áll. A szélsőséges időjárás, a vízrajzi, domborzati, talajadottságok, a belterjes mezőgazdaság kialakulása szükségessé teszi, hogy a csapadék kedvezőbb hasznosításáról, szükség szerint a víz pótlásáról, a helyileg nem hasznosítható fölösleges vizek elvezetéséről fokozottan kell gondoskodni. Ennek fontosságát növeli, hogy mind a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, mind a többi népgazdasági ág fejlődésének következtében a veszélyeztetett érték jelentősen növekedik, vagyis egyre nagyobb az egyes területek kárérzékenysége. Jelentős szerepe van ebben az ipari dekoncentrációnak, a településhálózat és -szerkezet változásának, a mező- gazdasági termelés iparszerűvé válásának és a földterület-rendezésnek, a koncentrált telephelyek és feldolgozó bázisok létesítésének. Ehhez hozzájárult a kemikáliák nagyarányú alkalmazása, a kitermelő ágazatok erőteljes fejlesztése, amely a vízháztartási adottságokban olyan jelentős változást okozott, ami a vízrendezés, ezen belül a sík vidéki vízrendezés (belvízrendezés) feladatainak a végrehajtását mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban új helyzet elé állította.

Egyre gyakoribbak azok a jelenségek, amelyek a felszíni vizek és a felszín közeli talajvizek kedvezőtlen minőségi változására hívják fel a figyelmet.

308