Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Horváth Jenő–Dr. Varga József: A mezőgazdasági üzemi vízrendezés szakigazgatási kérdései és főbb elvei
1976- ban 50% 1977- ben 38% 1978- ban 28% nem volt közvetlenül kivitelezésre alkalmas. Ebből is látszik, hogy a meliorációs tervezés sokat fejlődött, de nem tudott lépést tartani a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődésével. Főbb hiányosságai a következők: — Sok a kis tervezőegység (kb. 50—60). Ez a szétaprózottság egyrészt nehezíti az egységes tervezést, másrészt nem ad lehetőséget arra, hogy a téma összetettségének megfelelő tervező szakembercsoportok működhessenek együtt. — A tervekben gyakran nem érvényesült a komplexitás elve. — A tervek a természeti és üzemi viszonyok hiányos feltárása miatt gyakran megalapozatlanok voltak, és nem voltak összhangban a termelésfejlesztési célkitűzésekkel és a földhasznosítás igényeivel. — A tervezőknek nincsenek a valamennyi új igényt kielégítő tervezési segédleteik, irányelveik és szabványaik. — A vízrendezési tervekben a talajtani szemlélet gyakran nem érvényesült. — A tervkészítésre vonatkozó jogszabályok elavultak és nem teszik lehetővé a feladatok összehangolt, komplex tervezését. — Kevés a jól képzett, sokoldalú gyakorlatú tervező szakember. Az ilyen irányú szakosított továbbképzés hazánkban ez ideig nem volt rendszeres. A kivitelezés helyzete Az egyes munkák végzése, a létesítmények, műtárgyak kivitelezése során, az általános gyakorlattól eltérően az a jellemző, hogy a munkákat nagy felületen, egymástól gyakran nagy távolságra, valamint a gyakran kedvezőtlen időjárási viszonyok és a mezőgazdaság sajátosságai miatt szűk időintervallumra behatároltan végzik. Ezért az ütemes munkavégzéshez és a kielégítő minőséghez a kivitelezőknek jelentős tartalék kapacitásra van szükségük. A kivitelezők közül ki kell emelni az állami gazdaságok meliorációs társulásait, mivel személyi állományuk, gépesítettségük, szervezettségük és kivitelezési tapasztalataik alapján a legjobbak az adottságaik. Alkalmasak elsősorban a nagyobb térségekben koncentrált komplex kivitelezésekre. Nagy volumenű földmunkát igénylő tereprendezések, talajcsövezések, útépítések, továbbá a teraszolások, valamint a talajjavítás végzésére alkalmas gépparkjuk van. A vízgazdálkodási társulatokra jellemző az utóbbi néhány évben, hogy a megrendeléses munkák iránt egyre nagyobb az érdeklődés, amelynek jogi alapját a társulati tvr. és végrehajtása teremtette meg. Néhány erős társulat fel- készültsége eléri a meliorációs társaságokét is. Az üzemi létesítmények és munkák karbantartásába és fenntartásába viszont — megrendelés hiányában — eddig csak kis mértékben tudtak bekapcsolódni. 299
