Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai

intenzitásának fokától. Két különböző színvonalú gazdaság lucernaállományának biológiai tűréshatárai belvíz esetén pl. megközelítően azonosak lehetnek. A gazdasági tűréshatárok azonban lényegesen különbözhetnek a várható termés nagyságától, az egész üzem vagy üzemrész gazdálkodási színvonalától stb. függően. Az egyik esetben indokolt lehet a vízlevezető kapacitást a biológiai tűrés 50%-os mértékének kielégítésére, a másik esetben pedig esetleg 80%-ára tervezni, illetve építeni.

Az intenzív csapadék, belvíz, árvíz, túlöntözés stb. a növények számára három vonatkozásban idézhet elő káros víztöbbletet:

— a felületi vizek képződésével, amely a talajfelszín elbontásával és a talaj - szelvény pórusvolumenének vízzel való telítettségével teszi próbára a növényzetet ;

— a talajvíz megemelkedésével, illetve a tenyészidő alatti bizonyos mértékű ingadozásával;

— a transzspirációs zóna nagy páratelítettsége folytán.

A felszíni vízborítással szemben a növények víztűrésének mértéke belső és külső tényezőktől függ.

Belső tényezők:

— a növényfaj, illetve -fajta;

— az életszakasz (fenofázis) és

— a növény magasság.

A külső tényezők közül a legkifejezettebb:

— a vízborítás-magasság és

— a lég-, illetve vízhőmérsóklet hatása.

Számottevő eltérések vannak a különböző növényfajok között a vegetatív (vegetatív fázis alatti) víztűrő képesség tekintetében. Lényegében a fenofázis- tól függetlenül — ha a hőmérsékleti viszonyok megközelítően azonosak — a vizsgált 11 növényfaj közül a legnagyobb a szálkás perje és a lódi here, a legkisebb a lucerna vegetatív víztűrő képessége. Ugyanazon növényfajok vegetatív víztűrő képessége azonban a tenyészidő előrehaladtával fokozottabb volt, mint a kezdeti fejlődési szakaszban.

A 3. ábra egyrészt a különböző növényfajok generatív (generatív fázis alatti) víztűrő képességének eltérő voltát, másrészt ugyanazon növényfajok tekintetében a fenofázisok hatását mutatja be. A kukorica és a napraforgó generatív víztűrő képessége a vizsgált két fenofázis közül a legkisebb az 5—9 leveles korban. A vizsgált növényfajok mindegyikén, de különösen az árpán, a mustáron, a borsón és a babon nagyfokú érzékenység mutatkozik a virágzáskori káros vízborítással szemben. Ezek a növények 20—30 °C-os napi léghőmérsékleti középérték és 2 — 3 napos vízbőség esetén szemtermésüknek több mint a felét is elveszthetik. Ugyanazon növények a 2 napos vízborításra, még teljes éréskor is 12—22%-os szemterméscsökkenéssel reagálnak.

Tenyészideje elején igen gyenge víztűrő képességű a lucerna, a cukorrépa, és csak valamivel jobb a kukorica és a napraforgó. Ugyanezek a növények, ha gyökérrendszerük idősebb korban kerül a víz okozta levegőtlenség állapotába.

22