Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
azonban az egyes fajok (fajták) és az alkalmazott termesztéstechnológia színvonala szerint. Az egyes növényfajok termőhelyi víztöbbletekre való biológiai reagálását fejezi ki a növény víztűrő képessége. A növények víztűrő képessége A növénynek a talaj káros víztöbbletével szembeni válaszreakciója a víztűrés. Ennek gyakorlati mértéke kifejezi, hogy a víztöbblet hatására a termés (a fitomassza) milyen mennyiségi és minőségi csökkenése, romlása következik be. A növényi válaszreakció mértéke a következőktől függ: egyrészt a környezeti összhatások interakciójától, a növényi szervezet igénybevételének mértékétől, másrészt az adott növényfaj és a fajta életszakaszonként is módosuló belső tulajdonságaitól, azok tűrőképességétől. A káros víztöbblet negatív következménye tehát a környezeti hatótényezők és a növényállomány (növény—talaj) tűrőtényezőinek mennyiségi és minőségi kölcsönhatásaiból jön létre. A környezeti hatótényezőkről már szóltunk, most a növényi válaszreakció készségét kifejező tűrőképességet vázoljuk. A különböző növényfajoknak azt a viszonylagos biológiai tulajdonságát, hogy valamely kedvezőtlen környezeti tényező azonos mértékű igénybevételére a tűrés milyen mértékével reagálnak, a tűrőképesség fejezi ki. A tűrés mértéke és az igénybevétel mértéke, valamint az egyes növényfajok vagy -fajták tűrőképessége közötti kapcsolatok általános formáját kísérleteink összegezik. Az igénybevételnek az a minimuma, amelynél a kedvezőtlen tényező hatására bekövetkező egyedpusztulás, illetve „fitomassza-csökkenés” minimuma már szignifikánsan kimutatható. Az igénybevételnek az a gyakorlati maximuma (letális határ), amely a növényállomány 90%-ának pusztulását, illetve a fitomassza 90%-os elvesztését idézi elő. Az így előálló görbe jellege az igénybevétel azonos mértékénél — öröklött tulajdonságoktól függően — az egyes fajok vagy fajták tűrőképességét fejezi ki. A tűrés és az igénybevétel mértéke közötti kapcsolatok — a biológiai tűréshatárok — kísérleti úton való konkrét meghatározása lehet az alapja a gazdasági tűréshatárok megállapításának. A gazdasági tűréshatárokon a biológiai optimumtól való eltérés gazdaságos- sági határát, a gazdaságilag megengedhető terméscsökkenés mértékét értjük. A gazdasági tűréshatárok ugyanazon természeti viszonyok között is nagymértékben függhetnek valamely növénytermesztési területen a gazdálkodás 20
