Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: A vízrendezés
vízállapot fenntartásához szükséges, időben változó vízmennyiséget jelent, ami lehetővé teszi, hogy a kemizálás és gépesítés formájában jelentkező fejlett technológia minél jobb hatásfokkal érvényesüljön. Erre szolgáljon két példa. Az egyik: a vegyszeres gyomirtás vegyszerhatásához meghatározott talajnedvesség-állapot szükséges. Az utóbbinak a hiánya akadályozza a kijuttatott vegyszer hatásának az érvényesülését, s így rontja az egész technológia hatékonyságát. A másik: (ami ugyan az utóbbi években egyre inkább a kutatás látókörébe került) olyan talajnedvesség-állapot fenntartása, amely elsősorban a víztöbbletek limitálásával, az ilyen időszakok lerövidítésével, illetve megszüntetésével lehetővé teszi, elősegíti a termesztéstechnológiát megvalósító géprendszerek hatékony munkáját. A géprendszerek hatékonyságát több mutatóval lehet kifejezni. Általában a leginkább kívánatos, hogy a gépi munka a kívánt időpontban és idő alatt, jó minőségben, a minimális vonóerő-energia felhasználásával valósuljon meg. Ezt a technológiai feltételt leginkább a kora tavaszi vagy a tenyészidő alatti időszakos, káros mértékű víztöbbletek ronthatják. A vegyszerek esetében inkább az időszakos és káros mértékű vízhiányállapot jelent limitáló tényezőt. A vegyszerek hatékonyságát is ronthatja azonban a rendezetlen vízállapot azáltal, hogy rendeltetési helyükről elszállíthatja a vegyszereket, és ezáltal egyik helyen hiányt, máshol túlzott koncentrációt okozhat. A műtrágyák hatékonyságát viszont mindkét vízháztartási helyzet ronthatja. Az ökológiai és technológiai vízigényt összevontan agronómiái vízigénynek nevezzük. Az agronómiái vízigényt, illetve említett összetevőinek számszerű értékhatárait nemcsak a faj és a fajta, továbbá az időjárás stb., hanem a termelési cél is módosíthatja. Pl. a lucerna tekintetében szénatermés vagy magtermés stb. Az ismertetett bioökológiai és technológiai vízigény kielégítése céljából a vízrendezésnek javítania kell a csapadék hatásfokát és a csapadék hasznosítható mennyiségének a növelését. A mezőgazdasági vízgazdálkodásban a fő figyelmet a vízháztartási szélső helyzetek leküzdésére fordítjuk. A termelés vízgazdálkodási igényeinek kielégítésében a vízrendezés és az öntözés a két szélső vízháztartási helyzet javításának és szabályozásának eszköze. Fel kell azonban vetnünk annak a szükségességét és lehetőségét, hogy a két szélső helyzet közötti vízháztartási állapot esetén is szabályozni kell és lehet a vízhasznosulást, elsősorban az alkalmazott termesztéstechnológiával. Az intenzív növénytermesztés eredményes munkájának részben feltétele, részben következménye, hogy lényeges változások alakulnak ki a táblaméretekben, a természeti környezetben, az alkalmazott technológiában és az ökonómiai eredményekben is. A vízrendezés viszont, mint a természetes vízháztartási helyzet alakítója, 16
