Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
Mindkét mintaöblözet elemzése során olyan három értékét vettük fel a befogadó szállítókapacitásának, melyek az adott esetekben a műszaki fejlesztés ma lehetséges eseteit képviselik. Időszakonként feltüntettük, hogy amikor a mintaöblözet torkolati szelvényében mért lefolyás meghaladta a befogadó feltüntetett szállítókapacitás-változatait, a tényleges többlet lefolyásokból származó víztömeg átmeneti tározásához mekkora maximális tározótérfogatra és milyen időtartamú tározásra lett volna szükség, ha a tározott vízkészletet a befogadó megengedett fajlagos terhelésének mértékéig fokozatosan eresztenénk le. A vizsgált években előfordult minden esetet feltüntettünk. Belvizes évjáratokról lévén szó, a viszonylag kevés eset azt mutatja, hogy a feltételezett befogadókapacitások esetében a torkolati tározónak csak ritkán kell ilyen kiegyenlítő szerepet betöltenie. Az elemzéssel kapott értékek még biztonságot is adnak, mert az elemzés során nem számoltunk a befogadó terhelésének esetleges átmeneti csökkenésével, amiből rövidebb tározási idők adódhattak volna. Annak bemutatására, hogy a táblán tartózkodó felszíni víz pangási idejének, az üzemi hálózat fajlagos levezetőképességének és az ideiglenes tározó terhelésének változtatásával az optimum keresésének milyen kiterjedt lehetőségei vannak, példát dolgoztunk ki a már közölt segédletek felhasználásával. A példát Kunhegyes ÉNy-i (Gyócs) határrészének termőhelyi adottságaira alkalmaztuk. Az üzemi hálózat mintegy 1500 ha területet érint. A vizsgált változatok a következők: 1. Ha a befogadó-és az üzemi hálózat főcsatornájának levezetőképessége 1,5 mm/nap, március—áprilisban legfeljebb 6 napig fordult volna elő kényszerű pangás a táblákon. Kétnapos felszíni lefolyással számolva, 6 + 2 = 8 napig lett volna — szélső esetben — felszíni víz a táblákon. 2. Ha az üzemi hálózatot 2,0 mm/nap levezetőkapacitásúra növelnénk, a táblákon már csak 2 napos a kényszerű pangási idő, vagyis a 2 + 2 = 4 napos vízborítás lett volna a kritikus március—áprilisi hónapokban. A befogadóhoz való csatlakoztatásnál azonban a terhelés kiegyenlítése végett ideiglenes tározóra van szükség. Január—februárban 25 m3/ha max. tározással legfeljebb 5 napos lett volna ebben a tározási idő, március—áprilisban 16 m3/ha max. tározással 2 napig tartózkodott volna a víz a tározóban. 3. Az üzemi csatornahálózat 2,3 km/km2-re való sűrítésével szállítókapacitását 3,0 mm/napra kellene emelni. Ezzel a táblán a lefolyás ideje 1 napra rövidül, s a max. kényszerű pangási idő 1 nap, vagyis 1 + 1 = 2 napig borította volna a víz a táblát. Erősen megnőtt volna azonban az ideiglenes tározó max. terhelése. Éspedig január—februárban szélső esetben olvadáskor max. 114 m3/ha tározott víztömeg mellett a víz 24 napig tartózkodott volna a tározóban, március—áprilisban 30 m3/ha max. tározódással az ideiglenes tározóban 8 napig tartózkodott volna a víz. 4. A 3. esethez kapcsolódva, a befogadó kapacitását 2,0 mm/napra növelve, az ideiglenes tározó terhelése szélső esetben olvadáskor 64 m3/ha tározótér- szükséglettel és 14 napos elbontással, illetve március—áprilisban 14 m3/ha tározással és 4 napos elbontással járt volna. 127
