Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: Bevezető
tálatok sem, amelyek mint megoldások a gyakorlatban kisebb-nagyobb területeken felhalmozódtak. A könyv szerzői és szerkesztője arra törekedtek, hogy a kutatások eredményeiből és a gyakorlati tapasztalatokból összefoglalják és bemutassák mindazt, ami a jelenlegi megítélésük szerint a következő években általános elvként vagy módszerként alkalmazhatónak ígérkezik. A könyv anyagának összeállítása során arra is törekedni kellett, hogy a kutatási részeredmények minél gyorsabban kerüljenek a gyakorlat vérkeringésébe. Erre azonban akkor van leginkább lehetőség, ha azokat nem egytényezős módon mutatjuk be. A tudományok differenciálódása miatt egy ilyen több tényezős összefoglalásra ma már egy-két ember nem vállalkozhat. Célul tűztük ki, hogy a vízrendezés főbb elvi és gyakorlati kérdéseit integráltan az ökológia, a műszaki és termesztési technológia, valamint a gazdálkodás összefüggés- rendszerében vázoljuk. Mindez szükségessé tette egy viszonylag nagyobb számú, szélesebb szakmai spektrumon jártas szerzői együttes kialakítását. Az előnyökkel és nehézségekkel együtt ez a megoldás ígért jobb, gazdagabb tartalmat. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy könyvünk az elmondottak ellenére sem tárgyalhatja teljeskörűen a vízrendezés valamennyi kérdését. Főként azokat foglaltuk össze egy laza rendszerbe, amelyek a hazai gyakorlatban általánosan vagy nem ismertek, vagy nem használatosak. Szólnom kell az egyes fejezetek, ismeretanyagrészek tartalmi mélysége, részletessége és szélessége közötti különbségekről. Ahol ilyen különbségeket észlel az olvasó, ott elsődlegesen nem csupán a szerzői szubjektivitásban, hanem az adott kérdés objektív „kiműveltségében” vagy gyakorlati jelentőségének szerkesztői megítélésében keresendő az ok. A szerzőknek is, a szerkesztőnek is vállalniuk kellett , hogy megállapításaik olyan álláspontot jelentenek, amely kiegészítésre, pontosításra szorulhat és vitára is alkalmat nyújthat. Mindez csak hasznos lehet. A szerzők és a szerkesztő abban a tudatban adják közre a vízrendezés főbb kérdéseit tárgyaló munkát, hogy biztosan megvannak benne azok a fogyatékosságok és valószínűleg azok az értékek is, amelyek az ilyen és ehhez hasonló úttörő művek sajátosságai. A társadalmilag eredményes emberi cselekvés alapja az elmélet és gyakorlat dialektikus egysége. Ennek lényegét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy azt mondjuk: minden gyakorlati cselekvés iránytűje az elmélet, és minden elmélet próbaköve a gyakorlat. Könyvünket ilyen iránytűnek szánjuk, és a benne foglaltakra a gyakorlat visszaigazolását vagy újabb kérdéseit várjuk. A könyv kéziratát Barna Aladár és Géczy Károly lektorálta. Értékes megjegyzéseket, igényes javaslatokat tettek, amelyek nagy részét fel is használtuk. Köszönet alkotó közreműködésükért. Dr. Petrasovits Imre
