Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 5. A növénytermesztés és vízgazdálkodás kapcsolatai
Az öntözés alapvető elméleti kérdésének tartják a könnyen felvehető víztartalék nagyságának ismeretét és fokozását. Annak értéke ugyanis nem statikus és nem csupán a talaj tulajdonságainak függvénye. A talajban levő felvehető összes vízből (Dv) a könnyen felvehető vízkészletnek a határa az a nedvességtartalom, amelynél a növény a transz- spiráció csökkentése nélkül képes még kielégíteni vízigényét. Amilyen mértékben a talaj kiszárad, úgy nő meg a benne levő vízzel szemben kifejtendő szívóereje. A növénytermesztés helyes gyakorlata fokozni tudja a könnyen felvehető vízkészletet, mert a talajművelés, trágyázás és egyáltalán a gyökérfejlődést elősegítő agrotechnikai beavatkozások csökkentik az R{ és R2 értékeket. Viszont csökken a könnyen felvehető vízkészlet, ha az ETp értékek nőnek. A probléma kettős oldala magyarázza, hogy az egymást követő években ugyanazon kultúráknál is különbségek voltak a könnyen felvehető vízkészlet határértékeiben. A kutatásokból levont következtetések hangsúlyozzák, hogy az öntözést nem lehet a mezőgazdasági termelés fellendítésének egyetlen eszközeként felfogni. A vízellátás megjavítására irányuló munkák rendszerében az öntözés teljes hatásfokkal csak más módszerekkel kombinálva alkalmazható. A növényállomány vízigényének kielégítése során nem lehet arra számítani, hogy a kutatás egyszer s mindenkorra, minden feltételek között érvényesen meghatározott paramétereket szerkesszen. Ezek annál pontosabbak és hatékonyabbak lesznek, minél jobban feltárjuk a különböző ható tényezők és közöttük újabb növényfajok és fajták biológiai tulajdonságait. Ez vezetheti el az embert a víz és a növénytermesztés feletti „uralomhoz”. A víztűrés A termesztés során nem ritka eset, hogy a természeti tényező vagy az emberi beavatkozások hatására a talaj optimális levegő: víz aránya valamelyik irányban eltolódik. Hazai viszonyok között — sokszor még a!z aszályos területeken is — gyakori jelenség, hogy a talajpórusok optimális levegő: víz aránya nem a víz hátrányára tolódik el, hanem ellenkezőleg, a levegő csökken minimumra, esetleg gyakorlatilag nullára. Ezt az állapotot a növény szempontjából a fulladási pont fogalmával jelölhetjük meg. A növényeknek azt a biológiai sajátosságát, hogy mennyi ideig, illetve milyen mértékű egyedpusztulással és termésveszteséggel képesek a fulladási pont körüli talajvíz-tartalom, illetve talaj levegőtlenség elviselésére, a növények viztiirésével fejezzük ki. Az intenzív csapadék, belvíz, árvíz, túlöntözés stb. a növények számára három vonatkozásban eredményezhet káros vízbőséget: — a felületi vizek képződésével, amely a talajfelszín borításával és a talajszelvény pórusvolumenének vízzel való telítettségével teszi próbára a növényzetet; — a talajvíz megemelkedésével, illetve a tenyészidő alatti bizonyos mértékű ingadozásával ; — végül a transzspirációs zóna nagy páratelítettsége folytán. A felszíni vízborítással szemben a növények víztűrésének mértéke gyakorlati megállapításaink szerint — ugyanolyan igénybevétel esetén — függ mint belső tényezőktől: — a növényfajtól, illetve fajtától, — életszakasztól (fenofázis), — a növénymagasságtól (cm) A külső tényezők közül: — a vízborítás magassága (cm) és — a lég-, illetve vízhőmérséklet (a napi középértékben megadva) hatása ^ legkifejezet- tebb. 5 Növénytermesztés és vízgazdálkodás 65
