Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
Előszó
Előszó A növénytermesztés Magyarországon és a világ legtöbb országában a vízgazdálkodási tevékenység felületét és a vízmennyiség nagyságát tekintve egyben a vízgazdálkodás legjelentősebb területe. A növénytermesztés alapja a termőföld, egyben színhelye és közege minden vízgazdálkodási tevékenységnek is. A termőföld legfontosabb növénytermesztési tulajdonsága, a termékenysége is a természetes vízháztartási viszonyoknak függvénye, sok esetben a vízgazdálkodási tevékenységnek eredője. A talaj termékenysége pedig más oldalról a termesztett növényeken keresztül a vízháztartási jelenségek fontos módosítója, a vízgazdálkodási beavatkozások meghatározója lehet. Magyarországon a csapadék 90—92%-a a növénytermesztési térbe hullik, amelynek 60—90%-a ott marad, majd zöme az evapotranszspiráció keretében pára alakban távozik, egy jelentős rész pedig gyakran mint elfolyás vagy végleg elhagyja a növénytermesztés területét, vagy mint hozzáfolyás egy más helyen — ideiglenesen vagy tartósan — növeli a vízkészletet. A természetes édesvízkészlet a növénytermesztésben világszerte csökken, mert a növekvő terméseket a természetben, illetve a növénytermesztés számára abszolút mennyiségben csökkenő mértékben rendelkezésre álló vízkészlettel kell elérni. A természetes édesvízkészlet ésszerű kihasználása azonban csak akkor lehetséges, ha ott, akkor és olyan mennyiségben van jelen, ahogyan azt a növénytermesztés megkívánja. A mezőgazda- sági vízgazdálkodásnak tehát alapvető feladata ennek a feltételnek a biztosítása. A vízgazdálkodási beavatkozásokkal irányított víz, illetve az emberi munka azonban a növénytermesztés színvonalától jelentősen függő mértékben hasznosulhat. Az alkalmazott növénytermesztési tényezők (faj, fajta, műtrágyázás, növényvédelem stb.) egymás közötti összhangja kapcsolódva olyan üzemi feltételekkel, mint a vezetés és szakemberellátottság, munkaerőgazdálkodás, állóeszköz-ellátottság stb. nagymértékben szolgálhatja a vízgazdálkodási beavatkozások eredményességét, utóbbi kifejezhető az 1 m3 természetes vagy mesterséges csapadékkal elért hozammal (mennyiség, minőség), illetve azzal a veszteségcsökkentési értékkel, amit az elvezetett 1 m3 káros vízre vonatkoztatva lehet kifejezni. A növénytermesztés és a vízgazdálkodás — mint a természeti erőforrások kihasználására irányuló társadalmi méretű emberi tevékenység — egymásra hatása változik térben és időben. Ez a magyarázata annak, hogy valamely növénytermesztési tényező (talajművelés, kémiai anyagok stb.) — attól függően, mikor és hol alkalmazzák — eltérő hatású lehet nemcsak a terméseredményekre, hanem a talaj vízháztartására is. Hasonlóképpen egy-egy vízgazdálkodási beavatkozás valamely terület vízháztartási viszonyaiba időtől és helytől függően eltérő hatással lehet a növénytermesztés eredményeire. A kölcsönhatásnak e sokrétű módosulása miatt nem adhatók részletes, konkrét receptek sem a növény- termesztési, sem a vízgazdálkodási technológiák egységes alkalmazására vonatkozóan. 5
