Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása

Mindenesetre a talajvíz szintje fölött a talaj kapilláris vízemelő képességétől függően változó, általában azonban 50—60 cm, legfeljebb 1—1,2 m vastag kapillárisán átnedvesedő réteg kialakulására számíthatunk.

A talajvíz mélysége is befolyásolja annak érvényesülését (9. ábra). Általában a következő lehetőségek alakulnak ki:

— A talajvíz szintje mélyebben van annál, hogy a termesztett növények gyökerei elérjék a fölötte kialakult kapilláris zónát.

— A talajvíz olyan közel van a talaj felszínéhez, hogy bár a vízellátás szempontjából előnyös, mégis terméscsökkenést okoz, mert korlátozott a tápanyagfeltáródási lehetőség, és a gyökérzet fejlődése a sekély talajrétegre korlátozódik.

— A talajvízszint mélysége olyan, hogy a gyökérzet kellő vastagságú talajréteg tápanyagkészletére támaszkodva, eléri a talajvízszint feletti kapilláris zónát. Ez a kedvező eset.

a

gyökérréteg

■száraz

talajréteg

kapilláris

réteg

talajvíz

b C

gyökérréteg

gyökérréteg

kapilláris viz

szikes réteg

talajvíz

talaj viz

9. ábra. A talajvíz érvényesülése a növénytermesztésben

a a talajvíz nem érvényesül, b a talajvíz kitünően érvényesül, c a talajvíz néni érvényesülhet a közbeeső szikes réteg

miatt

A különböző növények gyökérzete eltérő mélységbe hatol be. így például a lucerna gyökerei 6—8 méterig, míg a len vagy a tavaszi árpa gyökerének maximális hossza alig haladja meg az 1 métert. Márpedig a talajvíz érvényesülése nyilvánvalóan a talajvíz mélységén kívül a gyökérbehatolás mélységével is összefüggésben van. Ezt bizonyítják a Cser- kaszov által közölt adatok, amelyek a lecsapolandó területeken a kedvező talajvízszinteket — lecsapolási normákat — rögzítik (15. táblázat).

45