Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása
A talajok természetes vagy mesterséges elszikesedése, illetve telítődése káros sókkal vízgazdálkodási intézkedésekkel esetenként célszerűen javítható. A vízrendezésnek és az öntözésnek talajra gyakorolt hatása sokoldalú és összetett folyamat. Ezeket a jelenségeket a tiszántúli talajokra Szabolcs vizsgálta behatóan. A tiszántúli öntözött talajokban a sók mozgása követi a víz mozgását és ennek kapcsán gyakran elsősorban a Na2S04 felhalmozódása figyelhető meg. A talajok nagy sótartalmának káros gazdasági és biológiai hatását jelentősen csökkentheti az öntözés. Az öntözés fokozza a talaj nedvességtartalmát és ezáltal hígítja a talajoldat koncentrációját, csökkenti annak ozmotikus nyomását, a sóoldatok toxikus, mérgező hatását. A növények sótűrése életszakaszonként változó. A talaj nagy sótartalmára általában a növények csírázáskor a legérzékenyebbek. Kísérleteket végeztünk az irányban, hogy csírázáskor a különböző növényfajok sótűrése milyen mértékű, és melyek a leginkább károsító sók. A 14. táblázatban a talaj sótartalmának százalékában azokat az értékeket adtuk meg, amelyek a különböző növényfajok esetében a csíranövények 50 százalékának az elpusztulását váltották ki. A táblázat tartalmazza az Fértéket is, amely azt fejezi ki, hogy ugyanolyan (50 százalékos) tűréshatárig hány százalékkal fokozódhat a növények sótűrése öntözés esetén az öntözetlenhez képest. Talajainkban található legkárosabb só a nátriumklorid, amely 0,2 százalékos mennyiség fölötti töménységben a legtöbb növényünk gazdaságos termesztését lehetetlenné teszi. Az NaiSOi-bó\ ugyanazon tűrési határ 1 százalékig is emelkedhet. A növények közül a talaj sótartalmával szemben legérzékenyebbek a borsó, bab, leg- ellenállóbbak a cukorrépa, lucerna. Ez a sótűrési sorolás azonban nem általános, mert a különböző sók esetén módosulhat. Öntözés hatására csírázáskor a növények sótűrési határa leginkább a nátriumklorid, legkevésbé a szóda esetében nőtt (14. táblázat). Ami a különböző növényfajok reagálását illeti, az öntözés fajlagosan a borsó, kukorica és a napraforgó sótűrését fokozta leginkább. Ez részben magyarázta, hogy a sós és szikes talajok jobb hasznosításának miért egyik eszköze az öntözés. 14. táblázat. Az 50%-os sótűrési határ változása öntözés hatására (a talaj sótartalma %-ban) NaCI Na«C03 Na2S04 Növényfaj „száraz” f .. „öntözött” F ,, száraz” „öntözött” F .száraz” „öntözött” F Napraforgó 0,10 0,20 100,0 0,36 0,65 80,6 0,45 0,75 66,6 Szója 0,10 0,15 50,0 0,39 0,50 28,2 0,43 0,50 16,2 Borsó 0,08 0,28 250,0 0,41 0,55 34,1 0,45 0,70 55,5 Bab 0,10 0,12 20,0 0,60 0,75 25,0 0,37 0,55 32,7 Kukorica 0,15 0,36 140,0 0,75 1,00 33,3 0,52 1,18 126,9 Cukorrépa Vörös here 0,15 0,22 46,6 0,55 0,75 36,3 0,60 0,70 16,5 Lucerna 0,60 0,65 7,6 1,50 1,70 13,3 Szálkás perje 0,65 0,73 12,3 1,07 1,12 4,7 Francia perje 0,70 0,82 17,1 0,82 1,05 28,0 Csomós ebír 0,80 0,80 — 0,75 1,05 40,0 43
