Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása
Kilét, lombozat, annál jobban kihasználjuk a nap energiáját. Míg az árpa pl. csak a vegetációs időszak fele alatt, áprilistól júniusig borítja lombozattal a területet, addig egyes kapásnövények (répa, siló, kukorica) csaknem az egész vegetációs idő alatt felfogják a napfény energiáját. Ez a fő magyarázata annak, hogy az utóbbi növények fajlagos szárazanyag-termése másfél, háromszorosa az előzőnek. Hazánkban 50 év átlagában Budapesten 1991, Debrecenben 2021, Szegeden 2068 napfényórát mértek egy év alatt. A növénytermesztés szempontjából közvetlen jelentősége a tenyészidő alatti napfényes órák számának van. Különösen öntözött viszonyok között, miután tápanyagot és vizet bőséggel biztosítanak, követik el azt a hibát, hogy a nagy termések elérése érdekében sok növényegyedet helyeznek el egységnyi területen. Ennek egyik gyakran jelentkező káros következménye, hogy az állománysűrűség növelése miatt bizonyos határon túl fényhiány lép fel. Tehát bár sok az asszimilálni képes levélfelület, az egymás árnyékolása miatt sok levél nem kap elegendő fényt. Ennek a hatása pl. a kukoricánál a meddő csövek nagy arányában és a kisebb termésben tapasztalható. 3. A talaj vízháztartása A talaj vízháztartási jellemzői A talajok víztartalma két részre oszlik: — kötött vízre és — szabad vízre. A kötött vizet a növények gyökerei nem tudják felszívni. Ez a növények számára hozzáférhetetlen. A kötött víz lehet: — kémiailag kötött (ásványok, kristályok vize stb., amely nem vesz részt a talaj vízforgalmában), — biológiailag kötött (talajélőlények testében levő víz), — higroszkóposan kötött (molekulárisán adszorbeált higroszkópos víz, a talaj vízforgalmában pára alakjában szerepel). A szabad viz a talaj hézagaiban foglal helyet. A szerkezet alakulásával az ásványi és szerves részecskék közötti hézagok száma és nagysága változik, ezek mennyiségétől és nagyságától függ a talaj vízháztartása. A hézagok viszonylagos mennyiségét a talaj hézagtérfogata (vagy pórusvolumen, Pv) fejezi ki. A hézagtérfogatot a talaj térfogatának százalékában fejezzük ki. A hézagtérfogat független a talaj kötöttségétől, és csak a talaj szerkezetétől, valamint állapotától függ. A talaj térfogatsúlyából és fajsúlyából kiszámítható a hézagtérfogata. Fs-Ts Fs •100 A talaj hézagainak nagyság szerinti csoportosítása a következő: — A 0,03 mm-nél nagyobb hézagok elsősorban a talaj átszellőződését, továbbá az edafon és a magasabb rendű növényzet levegőszükségletét, valamint a csapadék vagy az öntözővíz gyors levezetését segítik elő. — A 0,03 és 0,003 mm közötti hézagok főleg a víztartály szerepét töltik be. — A 0,003 mm-nél kisebb hézagok szintén víztartályokként szerepelnek, azonban vizük a talajélőlények és a magasabb rendű növényzet számára felvehetetlen. 37
