Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 1. A hidrológiai ciklus és a növénytermesztés hatásai a ciklus jelenségeire
p mm A Nagyalföldön a szabad vízfelszín évi párolgása 500—700 mm között van. A vízfelszín párolgási értékeinek megállapítására legáltalánosabban elterjedt az „A” típusú és a „GGI-3000” típusú párolgási kádak használata. Az ,,A” típusú kádat a talaj felszínén helyezzük el. Vízpárologtató felszíne 10 200 cm2. A kádban levő vízoszlop magassága 20 cm. A „GGI-3000” típusú kádat 55 cm mélyre a talajba helyezzük. Az edényben levő vízoszlop magassága 59 cm, párolgási felülete 3000 cm2. Nemcsak a szabad víz- • felszínről, hanem a hó felületéről is tapasztalható párolgás. Nagysága Poljakov grafikonja szerint megfelelő (kb. 10 százalékos) pontossággal megállapítható (3. ábra). Nagyon érdekes összehasonlítási alapot nyújt a lehetséges párolgás — vagyis a szabad vízfelszín párolgásának — összevetése a tényleges csapadékadatokkal. A csapadék és a lehetséges párolgás viszonyszáma ugyanis az éghajlat ariditására vagy humiditására jól jellemző adatokat szolgáltat. Ezt a viszonyszámot hazánkban Szesztay ariditási tényezőnek (a) nevezi (4. ábra): Budiko M. I. az ariditási tényezővel jelöli világatlaszában az egyes klímaövezeteket, és arról az egyes övezetekre a következő értékek olvashatók le: a — P: C <0,3 0,3—1 1—2 2—3 < 3 az éghajlat jellege: tundra erdő sztyeppe félsivatag sivatag A talajból párolgó víz mennyisége nagymértékben függ attól, hogy milyen a — talaj színe — fekvése (északi, déli kitettség stb.) és — növényzete. A talaj színe és fekvése erőteljesen befolyásolja a talajnak a napsugárzás hatására történő felmelegedését. A levélfelületek növekedésével ez a befolyás lényegesen mérséklődik. Eiisl levélindex esetén a talaj színének gyakorlatilag már alig van hatása a párol28
