Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
állományban nem érdemes vetni, mert erőteljesen fejlődő indáival beszövi a talajt és önmagát fojtva meg, kipusztul. Kevert növényállományban jól érzi magát. Tarackos tippan (Agrostis alba). A töltések víz felőli oldalaira és parti rézsűkre való hosszú tarackot és indát nevelő aljfű. Az átmeneti szárazságot jobban elviseli, mint a sovány perje. Bár az agyagon, sőt sziken is megterem, mégis elsősorban a lazább szerkezetű talajokat kedveli. Vörös csenkesz (Festuca rubra). Bokrosán növő változatai helyett a tarackot és rövidebb indát nevelő fajtái alkalmasabbak a töltések gyepesítésére. Elsősorban a töltések koronájának és a mentett oldali rézsűnek gyeptakarójába való. Bár főként a vályog és homoktalajok növénye jól megél a kötött agyagtalajokon is, sőt az enyhén szikes talajt is elviseli. Tiszta állományban és társítva egyaránt tartós gyepet alkot. Indásodó herefélék: Fehér here (Trifolium repens). A töltéskorona és mindkét oldali rézsű gyepnövényzetének kiváló alkotója. A víz felőli oldalon azonban csak a közepes vízállás határáig telepíthető, mivel a túl gyakori vízborítást nem bírja. Minden talajon megterem, de igazán jól csak az üde, lazább talajokon érzi magát. A fehér here egy-egy töve 3—4 évig él. Azonban a gyep növényállományából mégsem pusztul ki, mivel földön kúszó szárain beérleli és könnyen elhullatja magvait. Nagylevelű változatának a „lódi heré”-nek a víz felőli rézsűk üdébb helyein van inkább jelentősége. Eperhere (Trifolium fragiferum). A víz felőli rézsűre való, a vízborítást jól bíró alacsonynövésű hereféle. Különösen a szélsőséges talajnemekből (homokos—szikes) összehordott töltések gyepállományának értékes tagja. A bokros fii és herefélék nem növelik ugyan a földmű szilárdságát, de mivel a tarackos és indás gyepnövények esetleges hézagait nagyszerűen kitöltik, nagyban hozzájárulhatnak a telepített gyepszőnyeg tömöttségéhez és zártságához. Bokros szálfüvek: Csomós ebír (Dactylis glomerata). A töltés és part bármely részén jól felhasználható igénytelen, a szárazságot és nedvességet, sőt az időszakos vízborítást is jól bíró szálfű. Társait könnyen elnyomja, ezért a gyepállománynak csak kis százalékát képviselheti. Különösen a nyerstalajú új töltések gyepesítésénél lehet igénytelenségének és élelmességének jelentősége. Francia (magas) perje (Arrhenatrium elatius). A vízborítást nehezen viseli el, ezért a töltések mentett oldalának, a töltéskoronának és a víz felőli rézsű felső sávjának gyepnövényei közé való. Kiváló minősége és élelmessége miatt ritkán nélkülözik a vetőmagkeverékből. Réti csenkesz (Festuca pratensis). Elsősorban a víz felőli rézsűk gyeptakarójába való, de az üde televényes talajon, a töltéskoronán és a mentett oldali rézsűn is jól érzi magát. A nedvességet szereti, sőt az időszakos vízborítást is jól elviseli, de az átmeneti szárazságot is bírja. Szívesen társul más gyepnövénnyel, ezért csak keverékvetésben használjuk. Sudár rozsnok (Bromus erectus). Igénytelen, a legsoványabb homokos vagy kavicsos talajból készült töltéseken is megélő szálfű. A szárazságot, fagyot jól bírja, csupán az árnyékot és nedvességet nem szereti, trágyázott talajon pedig átadja helyét értékesebb növényeknek. Ezért töltéskoronák és mentett oldali rézsűk telepítésére való, ha ott értékesebb növény megtelepülésére nem lehet számítani. 213
