Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
I. A mezőgazdasági termelés és a vízgazdálkodás - 3. Vízgazdálkodás
Magyarország mezőgazdasági vízgazdálkodásának jelenlegi helyzete Vizeink szabályozása érdekében elvégzett munka eredményeként hazánk területén a mintegy 4300 km hosszú árvédelmi töltés kb. 4 millió kh-t véd meg az árvizektől. De az árvédelmi töltések az árvédelem mellett megakadályozták a védett terület belvizeinek a folyóba ömlését is. így az árvédekezés mellett meg kellett szervezni a belvizek elleni küzdelmet is. Hazánk területének jelenleg mintegy 25 százaléka, 3,8 millió kh belvíz- elöntéssel veszélyeztetett. Ezen a területen 28 600 km hosszú csatornahálózat van, amelyből 5000 km a főcsatorna, a többi mellékcsatorna. A csatornahálózatban a közel 20 000 beépített műtárgy közül legfontosabbak az árvízvédelmi töltésekbe beépített árvízvédelmi zsilipek és szivattyútelepek. A jelenleg üzemben levő öntözőrendszereinknek és önálló öntözőfürtjeinknek száma 60 körüli. Az öntözésre berendezett területek kiterjedése mintegy 750 000 kh. Az öntözött területeknek 1964-ben volt hazánkban a legnagyobb kiterjedése: 462 914 kh. A tógazdaságok területe megközelíti a 46 000 kh-t, amelyből 1966-ban 37 969 kh volt üzemben. Az 1966-os esztendő végéig 104 mezőgazdasági hasznosítású víztároló készült el, összesen 54,2 millió m3 tárolási térfogattal. Többé-kevésbé lecsapolt, illetve vízrendezett lápjaink kiterjedése 155 000 kh. Mocsaraink viszont a múlt évszázad nagy vízi építkezései eredményeként már nincsenek. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésének legfontosabb teendői Magyarországon A tervszerű mezőgazdasági vízgazdálkodás megszervezése igen nagy feladatokat ró mind a mezőgazdasági—erdészeti üzemekre, mind a tanácsi, vízügyi szervekre, a vízgazdálkodási társulásokra. A tennivalók nagyjából a következő három nagy csoportba sorolhatók: — a vízkárok elleni védekezés, — a termőtalajok helyes művelése, védelme és — a vízhasznosítás fejlesztése. A vízkárok elhárításának legcélszerűbb módja a megelőző védekezés, az elöntést előidéző okok csökkentése, illetve megszüntetése. A kárelhárítás feltétele a vízelvezető csatornarendszerek, vízfolyások, az árvédelmi töltések, a nyári gátak építése, karbantartása és fejlesztése. Az üzemi, üzemközi (tanácsi, társulati) és állami művek egységes vízrendszert alkotnak. E létesítményeket a komplex vízgazdálkodás elveinek figyelembevételével kell megvalósítani. így elérhető a mezőgazdaság időben és térben változó vízszükségletének megfelelő kielégítése, a felesleges vízmennyiségek tervszerű elvezetése, célszerű tárolása. A jelentősebb közcélú vízilétesítmények — állami főművek — megépítéséről, karbantartásáról, rendszeres felújításáról az Országos Vízügyi Hivatal, illetőleg helyi szervei: a vízügyi igazgatóságok gondoskodnak. Ennek keretében: — növelni kell az árvízveszély elhárítására kifejtett erőfeszítéseket, s fokozni a főművek további építését és karbantartását; — az üzemi és üzemközi belvízvédelem eredményessége céljából összehangolt terveket kell készíteni, hogy a befogadó csatornák, vízfolyások kapacitása elvezesse a belvíz által veszélyeztetett területekről a vizet; — szoros kapcsolatot kell kialakítani a vízgazdálkodást és közlekedést irányító szervek között, hogy a vasutak és a közutak alatt a szükséges átereszek időben és tervszerűen 22
