Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása
módszertől függően jelentős különbségek lehetnek. Megegyeznek abban, hogy az öntözővíz nem földmedrű — állandó, vagy ideiglenes csatornákból — hanem különböző méretű, anyagú és kapcsolású csövekből kerül az utolsó rendű elemekbe. A csöves öntözési eljárásnak sok előnye van: — Az öntözővíz vezetése csövekben csökkenti, sőt majdnem teljesen eltünteti a földmedrű csatornák szivárgási és párolgási veszteségeit. Ezzel nő az öntözés hatásfoka és az altalajvízkészletek növekedésének megelőzése révén, sikeresen küzdhetünk az öntözött területek elposványosodása és másodlagos szikesedése ellen. — A földmedrű csatornák helyettesítése hordozható földfelszín feletti vagy állandó felszín alatti csövekkel minimumra csökkenti a termőterület veszteséget. —- A talajművelő, növényápoló és betakarító munkákat a csatornák, árkok nem akadályozzák. — Egyenetlen, hullámos terepen is jól használható. Külön előnye, hogy az öntözővizet csövekkel a tábla kiemelkedő tereppontjaira sokszor pár méterrel magasabbra is vezethetjük. — az öntözővíz szétosztásának munkája jól szervezhető, az öntözővíz szennyeződése (gyommagvak stb.) szinte teljesen elkerülhető. Hátránya, hogy nagy az anyagszükséglete. Különösen megfontolandó a fémcsövek alkalmazása. 2 ezrelékesnél kisebb lejtő irányában — vagy sík területen — a mozgás közben fellépő energiaveszteségek leküzdésére is már mesterséges nyomás kell. Változatai különböznek aszerint, hogy mesterséges nyomással vagy anélkül működnek-e. Mesterséges nyomással működő csöves öntözési eljárás szükséges: — esőztető berendezések működéséhez, — csöves áztató vagy csörgedeztető öntözéshez 2 ezrelékes esés alatt, — földalatti csővezetékből történő felületi öntözéshez stb. A csöves öntözés szállító elemei két nagy csoportba sorolhatók: — a hordozható gyorskapcsolófejes csővezetékek és — a beépített (stabil) csővezetékek. A hordozható gyorskapcsolófejes csővezetékek ugyan a csöves áztató öntözéssel kezdtek elterjedni, de tömegesen az esőztető öntözőberendezések üzembeállításával terjedtek el. Az első gyorskapcsolófejes öntöző csővezetéket egy 1917-ben szabadalmazott típussal az Egyesült Államokban készítették el. Az első típust sok új követte. Ma hazánkban és világszerte a legnagyobb mennyiségben — acélból, — alumíniumból és — műanyagokból készülnek a gyorskapcsolófejes hordozható csővezetékek. A különféle ugyancsak gyorskapcsolófejes idomdarabok és szerelvények teszik lehetővé, hogy a terephez, a különböző feladatokhoz és az elrendezéshez alkalmazkodjanak. A hordozható csővezetékek egyes elemeinek súlya nagy jelentőségű. A nehéz acélból' készült csőtagok áttelepítése ugyanis több munkát igényel, mint a műanyagcsöveké. Viszont az alumínium- vagy műanyagcsövekkel szemben az acélcsövek tartóssága az előnyös (43. táblázat). A beépített csőhálózatok csupán az utóbbi másfél évtizedben terjedtek el. Beépített öntözővezetékként jelenleg hazánkban túlnyomórészben aszbesztcement anyagú nyomó- csővezetéket használnak. Csupán a nagyobb nyomásigényű vezetékszakaszokon kezdenek néhol acélcsöveket beépíteni. Vasbeton nyomócsövekre csak nagy átmérőjű nagy vízhozamokat szállító vezetékek esetében van szükség. A tömlős öntözési eljárás. Tömlők egyaránt szerepelhetnek felületi és esőztető öntözési módszer vízszétosztó elemeiként. 158
