Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása
Az öntözött táblán általában két különböző nagyságrendű öntözőelemet különböztetünk meg: Az egyik típusú öntözőelem az öntözött tábla széléhez csatornában vagy csőben érkező öntözővizet osztja szét az egyidőben működésben levő utolsó rendű öntözőelemek között. A másik típusú ún. utolsó rendű öntözőelem feladata az adagolandó öntözővíz szétosztása a növényállományban. Az utolsó rendű öntözőelemek lehetnek: áztató barázdák, esőztető szórófejek, lyugga- tott csövek, árasztó kalitkák, csörgedeztető sávok stb. Ezek az öntözőelemek határozzák meg végeredményben az öntözés módszerét. A táblán belüli vízszállításra és az utolsó rendű öntözőelemek között a víz szétosztására szolgáló öntözőelemek lehetnek: állandó földcsatornák, ideiglenes földcsatornák vagy árkok, beépített (föld alá helyezett) csővezetékek, hordozható csővezetékek, tömlők stb. Ezek az öntözőelemek határozzák meg — Oroszlány terminológiájával élve — az öntözés alkalmazott eljárását. Az öntözési módszer és öntözési eljárás együttesen határozzák meg az öntözőberendezés típusát. így beszélünk például teljesen beépített nyomócsőhálózatú (stabil) esőztető berendezésről, hordozható esőztető berendezésről, ideiglenes csatornás öntözésről, tömlős felületi öntözésről stb. Az öntözés eljárásai Az öntözővíz táblán belüli szétosztásához használt eltérő elemek szerint különféle öntözési eljárásokat különböztetünk meg. Leggyakoribbak: — az állandó csatornás, — az ideiglenes csatornás, — a csöves, — a tömlős öntözési eljárások. Az állandó csatornás öntözési eljárást világviszonylatban igen kiterjedten alkalmazzák. Főként a kisüzemek öntözési eljárása. Hazánkban is ezt az öntözési eljárást alkalmazták az 1950-es esztendőkig. Az állandó csatornás öntözési eljárás sajátságai szerint — nemcsak a rendszer vizet szállító és elosztó csatornahálózatát, de az üzem kisebb — sokszor csupán 40—60 liter/secundumot szállító — csatornáit is állandó jelleggel képezték ki; — az öntözendő területen a vizet vezető csatornák elhelyezésekor egyedül a domborzati viszonyokat vették figyelembe. A terület mezőgazdasági hasznosításával alkalmazkodni kellett a megépített csatornahálózathoz; — az állandó csatornák vonalvezetésében az öntözendő terület legmagasabb vonulatain haladó vízszintes fenekű ún. tartálycsatornák kialakítására törekedtek; — az öntözendő terület csatornahálózatát mechanikus sémáknak megfelelően a fésűfogakhoz hasonlítható ,,E” rendszerben vagy egylábú többsoros polchoz hasonlító „T” rendszerben helyezték el; — a levezető hálózatot ugyancsak mechanikusan úgy építették ki, hogy minden öntözőcsatornával párhuzamosan — az érintett terület túlsó oldalán — levezető csatornát építettek. így — a kiépített területet a csatornahálózat négy oldalról körülvett kisebb-nagyobb négyszögekre osztotta. Az említett sajátságok már maguk is rávilágítanak az állandó csatornás öntözési eljárás hátrányos tulajdonságaira. Kifejezett hátránya pedig, hogy — a csatornahálózat elfoglalja a termőterületnek sokszor 15 százalékát, — a sűrű csatornahálózat rendkívül nehezíti a gépek munkáját, 154
