Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 4. Az öntözés elvi alapjai
a rizstermesztéshez alkalmazott árasztáshoz, a füvesherék és az őszi búza sávos csörgedeztető öntözéséhez, a kapásművelésű takarmányrépa barázdás áztató öntözéséhez, a teljesen vízszintes talaj- felszín ; a táblaellátó öntözőcsatornától távolodva lejtős terep; a táblaellátó csatornával párhuzamosan enyhén lejtős talajfelszín a legkedvezőbb. Egy-egy vetésforgón belül a különféle öntözési módszerek egyikénél-másikánál sok esetben azonban engedményeket kell tennünk a talajfelszín esésviszonyaival szemben (39—47. ábra). Legkedvezőbb, ha az öntözendő terület átlós irányú, enyhe,egyenletes felszínű. Az ilyen területen termesztett rizs árasztó öntözéséhez a táblák földgátakkal (rizs- és hullámgátak) 10—15 centiméternél nem nagyobb szintkülönbségű kalitkákra oszthatók. így az 5—20 centiméteres vízborítással minden kalitka elárasztható. A rizs után következő füveshere termesztése előtt a rizskalitkák gátjait el kell bontani, és a területet vetés előtt be kell rendezni sávos csörgedeztetéshez. Az ehhez kedvező -— az öntözőcsatornától távolodva lejtő — talajfelszínt minden változtatás nélkül megtaláljuk. A sávokat tehát a 39. ábra szerint készítjük el. A füveshere és őszi búza utáni takarmányrépa baráz42. ábra. Barázdás öntözés egyenletes esésű táblán 149 lecsapoló csatorna 40 . ábra. Rizsöntözés egyenletes esésű táblán 4L ábra. Sávos öntözés egyenletes esésű táblán
