Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 4. Az öntözés elvi alapjai
túlöntözést ott, ahol összegyülemlett. Ha viszont hosszabb idő alatt kisebb vízsugárban bocsátjuk rá a talajra az öntözővizet, mint amennyi annak a talajba szivárgásához szükséges volna, úgy a víz talajra bocsátásának helyéhez közel lényegesen több fog a talajba szivárogni, mint amennyi az öntözési normából oda jutna. Távolabb pedig kevesebb víz kerül. Vagyis a vízelosztás egyenlőtlen marad. Márpedig mindkét lehetőség kedvezőtlen a növénytermesztés számára, mivel a termesztett növények életfeltételeit rontja. Kosztyakov a talaj víznyelési sebességére a következő összefüggést állítja föl: W = kJ* ahol W a talaj víznyelésének sebessége, k a szivárgási tényező, J a szivárgás-nyomás gradiense, ac a talaj szemcsenagyságától függően 1—0,5 között változó hatványkitevő. Egyébként a ahol a az átnedvesedett talajréteg vastagsága, /; a talajt borító vízréteg magassága. Öntözés közben az átnedvesedett talajrétegek vastagsága (a) állandóan növekszik. Ennek eredményeképpen a szivárgásnyomás gradiensének (J) értéke még akkor is állandóan csökken, ha a talajt borító vízréteg magassága (h) állandóan egyforma maradna: A talaj víznyelési sebessége tehát csökkenő irányzatú. A víznyelés sebessége viszont összefüggésben van a talajba szivárgott víz mennyiségével és a beszivárgáshoz szükséges idővel. Ha a talajba szivárgó öntözővízmennyiség (V) és a beszivárgáshoz szükséges idő (/) összefüggését — minden egyéb tényező figyelmen kívül hagyásával — matematikai formában fejezzük ki, akkor t= (V f) ahol / általános jelölése annak, hogy az adagolt öntözővíz beszivárgásának időtartama függvénye a beszivárgott víz mennyiségének. A függvény ábrázolása ugyan talajonként változó alakú, de minden esetben a parabolához legközelebb álló görbével lehetséges. Ez világos, hiszen az első egységnyi öntözővíz beszivárgásához rövidebb idő kell, mint az utána következő másodikéhoz: a másodikéhoz rövidebb, mind a harmadikéhoz és így tovább. Tételezzük fel, hogy az öntözés megkezdése előtt V1 mennyiségű vízkészlet már el volt raktározva a talajban. Ha ezt a talajban tárolt V1 vízmennyiséget Zlm mennyiségű öntözővízzel kívánjuk kiegészíteni, úgy ennek a vízmennyiségnek a beszivárgásához Zldt időre lesz szükség. A dm vízmennyiség kiadagolásához legkedvezőbb vízsugár (q) pedig (I = Av ~Ax Ha a Av vízmennyiséget igen kicsinek képzeljük el, illetve ha az öntözővízadagot igen kis vízmennyiségekből összetettnek vesszük, akkor az öntözés folyamán szükséges — helyesen méretezett — vízsugár nagysága mindenkor egyenlő a parabolához húzott érintő és a ,,t” tengely által bezárt ß szög tangensével. Vagyis 144
