Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 3. Az öntözővíz

élő szervezet kezdemények vagy éppen kifejlett kártevő egyedek fertőzik az öntözött területeket. Célszerű, ha a táblaellátó vízkivételkor apró nyílású dróthálót helyezünk el.

A vizek rádióaktív fertőzöttségének ma még főként a katonai jellegű nukleáris kísérletek körzőiében van szomorú gyakorlati jelentősége. A kísérleti robbantások során keletkező stroncium 90 izotóp pl. nemcsak a légköri csapadék, de egyes vízgyűjtők felületének fertőzésével és az ott összegyülemlő felszíni vizek felhasználásával is megteremthetik a fertőződés veszélyét.

Az öntözővíz minősége évszakosán, vízforrásonként (esetleg kutanként), vízkivételi és vízszállítási helyektől függően számottevően, de ugyanazon helyen is változhat.

Jól szervezett és vezetett öntözőgazdaságban elengedhetetlen a víz minőségi vizsgálata. Ennek a technikai lebonyolítója a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság. A talajra és a vízminőségre vonatkozó vizsgálatokat az OMMI területi osztályai végzik, de a gazdaságok laboratóriumaiban is lebonyolíthatók.

Az öntözésre felhasználandó vízben oldott anyagok vizsgálata terjedjen ki:

— a víz összes sótartalmának (mg/1),

— a Na-sók viszonylagos mennyiségének (Na %),

— a víz fenolftalein lúgossága szódában kifejezett értékének (mg/l/F) megállapítására.

Ezenkívül a vizsgálat állapítsa meg az anion-összetételnek megfelelő víztípust és ha a

víz kémiai javítása szóba jöhet, a javító anyag mennyiségének kiszámításához szükséges szóda egyenértéket is.

Az öntözendő talaj tulajdonságai közül ismerni kell:

— a talaj genetikai típusát,

— a talajszelvény fizikai jellemzőit (mechanikai összetétel, kötöttség, kapilláris vízemelő képesség),

— a talajszelvény kémiai tulajdonságainak mutatóit (kicserélhető fémionok, oldható sók mennyisége és eloszlása, szódatartalma),

— a talajszelvény hidrológiai mutatóit (vízzáró réteg jelenléte és felszíntől való távolsága, talajvízszint mélysége és évszakos változása).

A termesztendő növények legfontosabb élettani tulajdonságai közül célszerű ismerni a következőket:

— az öntözendő növény sótűrő képességét,

— a termék minőségének változását, a sós-szódás víz hatására.

Az e kérdésekre adandó válaszok tisztázására a hazai kísérletek még folyamatban vannak. Az eddigi kísérleteink alapján a következőt mondhatjuk: A különböző sók toxikus hatása a különböző fajú növényi szervezetre nem egyforma. így vizsgálataink szerint pl. a Na2S04 kevésbé toxikus, mint a szóda. Az egyes növényfajok sótűrő képessége között is lényeges fokozatbeli különbségek vannak. így pl. a rizs számára a 0,3% összes só még elviselhető, sőt ha az összes só Na2S04 akkor 1 százalékot is elbír, míg a kukorica, csomós ebir és francia perje már a talaj 0,5 százalékos Na2S04 tartalmát is erősen megsínyli. Öntözött kísérleteinkben a rizs után jó sótűrő képességet mutatott a cirok és a napraforgó, igen jó még a cukorrépa sótűrése. A növények sótűrő képessége legkisebb a csírázás szakaszában. A növények a sós talajból illetve a sós öntözővízből több sót képesek szervezetükbe beépíteni. Ez míg egyrészt biológiai védekezés is, másrészről ronthatja a termések minőségét.

Az öntözővízben oldott anyagoknak a termőtalajra és a növényzetre az alkalmazandó öntözési módszerektől függően gyakorolt hatását hazai viszonyaink között egyáltalán nem vizsgálták.

Ha az öntözővíz a felsorolt vizsgálati szempontoknak nem felel megjavítható. A javításnak két módja alkalmazható:

136