Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 3. Az öntözővíz
34. táblázat. Egyes növények különböző fejlődési fázisaiban benedvesítendő talajréteg vastagsága Az öntözővízigény meghatározásának viszonylag sok módja van. Az egy-egy öntözéssel adagolandó vízmennyiség megállapításakor általában figyelembe vesszük: — altalaj vízháztartási adottságait, — a növény gyökerezési mélységét (aktív talajréteg), és talajlevegő igényét, — az alkalmazandó öntözési módszert. A kiöntözendő vízmennyiség ne legyen több mint az átnedvesítendő talajréteg vízkapacitása. Nagyobb víz- mennyiségek egyrészt mélyebb beázást idéznek elő a szükségesnél, másrészt a talaj felületén víztócsák maradnak vissza. A víztócsák pedig szerkezetrombolás, talajpusztulás előidézői. A talaj vízkapacitásánál nagyobb vízmennyiség kiöntözése azonkívül, hogy vízpazarlást jelent, növeli a talajvízkészleteket is. Ez viszont az öntözött terület elposványosodását, elszikesedését eredményezheti. — A talajnak a gyökerezés mélységénél mélyebb átnedvesítése vízpazarlást jelent még akkor is, ha a víz nem jut tovább a talajvízbe. Ügyelnünk kell arra is, hogy az öntözővíz ne legyen olyan nagy mennyiségű, hogy azzal a levegőt hosszabb időre kiszorítsuk a gyökérzettel átszőtt talajból. A talaj felszínét vízzel elborító öntözési módok esetén (árasztó, csörgedező) átmenetileg ugyan elkerülhetetlenül teljesen telítjük a talaj hézagtérfogatát vízzel, azonban a jó szerkezetű talajok durva hézagai (0,03 milliméternél nagyobb 0) a vizet gyorsan a mélybe vezetik, s ezekbe a hézagokba újból levegő kerül. A talaj felszínét vízzel nem teljesen borító öntözési módok esetén (áztató, altalajöntözés) ez a levegőtlen állapot még átmenetileg sem következik be. Ezért a kötöttebb agyagtalajokon — amelyeknek levegőkapacitása csekély — ezek az öntözési módok előnyösebbek. Az egy-egy alkalomkor kiöntözendő víz mennyiségét nem szabhatjuk tetszés szerinti kicsinyre. Az alkalmazott öntözési módszer ugyanis többé-kevésbé meghatározza az egy ízben kiöntözhető víz mennyiségének az alsó határát. Ennél több víz adagolása könnyen lehetséges, kevesebb azonban csak nagy nehézségek árán. Vizsgálataink szerint egy-egy öntözéssel kiadagolt vízmennyiség egy-egy alkalomkor a terület előkészítettségétől, domborzatától, lejtésétől függően általában az alábbi határok között marad: Növény Időpont (fejlődési állapot) Nedvesítendő talajréteg mélysége, cm Gabonafélék bokrosodásig, 30—40 bokrosodástól, 50—60 szárba indulás 60—80 Kukorica kelés után, 30—40 szárba indulás, 50—60 címerhányás 70—90 Cukorrépa egyelés után, 30—40 levélborulás, 50—60 gyökérnövekedés 70—80 Évelő szálas bokrosodásig, 40—50 takarmányok bokrosodástól, 50—60 első kaszálás előtt, 60—70 kaszálás után 70—130 árasztó öntözéskor 150—200 mm, sávos csörgedeztető öntözéskor 100—150 mm, barázdás áztató öntözéskor 50—100 mm A permetező öntözéssel végeredményben bármilyen kevés víz kiadagolható volna, azonban a párolgási veszteségek arányának csökkentése érdekében általában 30—60 mm 122
