Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem
Az 5—12 százalékos lejtőkategóriában, ha a gyomirtást vegyszeresen oldjuk meg, akkor a nyári záporok idejére a sorközöket feltölthetjük. Ha nem gyomirtószert használunk, és a záporperiódus az adott vidéken csak június és júliusra terjed, akkor a június elején készített gátakat július elején újra feltöltjük, ami felér egy alapos gyomtalanítással is. Ha a terület erősen gyomosodik, vízszintes vízvezető árkokat húzunk a sorok közé, amelyeket 20 méterenként elrekesztünk. Agyagos talajokon a barázdákat a gyepes vízlevezetőkig kihúzzuk, mert különben az 1—2 napig megálló víz befullasztja a szőlőgyökereket. A talajvédelmet kitűnően szolgálja a tőtávolság csökkentése. A sorközökben altalajlazítóval „réselni” szükséges. A 12—17 százalékos lejtőkategóriában már két lehetőség is van. Az egyik a gépesítés megkönnyítésére teraszok képzése. Ez kétségtelenül költséges. Ha nincs lehetőség teraszépítésre, a művelés gépesítése nem oldható meg, kisebb sortávolsággal, vízszintes bakháttal, skatulyás művelést folytatunk. A lejtéstől és oldallejtéstől függően 2—5 tőkénként a bakhát fölött barázdát húzunk. Szélesebb sortávolság esetén a fogatos művelés is lehetséges, ami szintén nem zárja ki a színvonalas bakhátak képzését. Itt szükséges a kézi kiigazítás és skatulyázás. A területen háromszög keresztmetszetű, kb. 30 cm mély, oldallejtésű vízlevezető árkokat kell készíteni, amelyek kb. 10 méterenként hálózzák be a területet. A parcellákat elválasztó füves utakat ezek befogadójaként füves vízlevezetőkké kell kialakítani. A tábla alján vízszintes út halad, amelynek hegy felőli burkolt árkába vezetjük a vizet. 17—50 százalékos lejtőkön, a művelésben ugyanazon két lehetőség kínálkozik. Kis beruházási lehetőségek esetén a hegy-völgy irányban telepített sűrűsoros szőlőket csőrlővel műveljük. A művelés alulról felfelé halad, mert a csőrlődob mindig fent van elhelyezve. Ezért az erózió által lehordott talaj egy részét a csörlő felviszi. A LAMMEL-féle skatulyázó csörlőeke keresztbarázdákat is készít, és ezért a víz nem rohan le a lejtőn. A csörlős kapálásokat is hasonlóképpen kell skatulyázni. A kapálások a keresztbarázdákat elrombolják, és a vízlerohanáshoz kitűnően kitisztított medrek állnak rendelkezésre. A talaj- védelmet ilyen helyeken érdemes talajtakarással, azaz „mulcsozással” is tökéletesíteni. Talajvédő gazdálkodás gyümölcsösben. A gyümölcsös és a szőlő dombvidéki telepítése között igen nagy különbség van. A gyümölcsös üzemi telepítéséhez 5 százaléknál nem meredekebb lejtőket választunk, ahol a gépi munkálás lehetséges. Ilyen kisebb lejtőkön az erózió elleni küzdelem valamivel könnyebb. Az ország számos dombvidékén találunk háztáji és szórvány-gyümölcsösöket meredekebb lejtőkön is, azonban ezek a gyümöcsfák gyepmezőben állnak, s így az erózióval szemben védve vannak. Ezeknek a gyümölcsösöknek a fenntartása és hasznosítása nem talajvédelmi kérdés. Meredekebb lejtőkön, sok helyen a régi és kipusztult szőlők helyére elsősorban mandulát és a jobb minőségű talajokra őszibarackot telepítünk. Mindkét esetben ugyanazokat a védekezési eljárásokat kell alkalmaznunk, mint amelyeket a szőlőre vonatkozóan említettünk, mert az őszibarack a gyepet nem is tűri, s a mandula is megkívánja a talajmunkát. Meredek lejtőn a teraszképzés, vízgyűjtés és elvezetés a gyümölcsösben is éppen olyan indokolt, mint a szőlőben. A sűrűbb hálózatú utakat a rétegvonal mentén (vízszintesen) vezetjük és begyepesítjük. A gyepes utak csökkentik az eróziót. Enyhe lejtőkön, ahol a gyümölcsös munkáit gépesíthetjük, az erózió ellen is védekezni kell. A talaj művelése esetén a legkisebb lejtő is a talajlehordás veszélyével jár. A sáncolás a nagyüzemi gyümölcsösben nem vált be, mert a sáncok ormai és a rétegvonalak nem párhuzamosak. A fákat csak pontosan párhuzamos sorokban telepíthetjük, 108
