Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem

A teraszozás a másik hidrotechnikai eljárás, igen nagy kezdeti beruházásokkal jár, de a beruházások hamar megtérülhetnek. A teraszok szélessége mindig a sortávolság egész számú többszöröse legyen. Meredekebb lejtőn keskenyebb teraszokat építünk. A tera­szokat lehetőség szerint a gépi művelés igényeinek megfelelően kell kiképezni. A teraszok szélén, de különösen a völgy felőli oldalon egy méternél nagyobb padkát kell kihagyni, különben a terasz peremére ültetett szőlősor a szárazságtól sínylődik. 40 százalékos lejtőn már csak egy vagy két sor kerülhet a teraszra. A támfalak vagy rézsűk magassága a vál­tozó lejtés miatt eltérő. A keskeny teraszokat mikroteraszoknak is nevezzük. A teraszok termőlapjának lejtése szerint megkülönböztethetünk: — vízszintes, — lejtős (a völgy felé lejtenek), — ellenlejtős (a hegy felé lejtenek), — oldallejtős (a terasz hosszirányában lejtenek) teraszokat. A vízszintes teraszokon a művelés a síkvidékihez hasonlóan történik. A lejtős teraszok völgy felőli lejtése 5—12 százalék lehet. Ez esetben fontos árkok húzása és esetleg szintvonalas bakhátak képzése is. Az ellenlejtős terasz művelés szempontjából vízszintes­nek számít, mert lejtése 3—5 százaléknál rendszerint nem több. Hegy felőli oldalán jól kiépített vízlevezető árok viszi a tábla oldalán levő vízlevezetőbe a vizet. Az oldallejtésű teraszok vízlevezetésének megszervezése szintén fontos. Oldallejtésük 2—5 százalék lehet. Ezeken a legjobb a skatulyás művelés. Megkülönböztethetünk kőtámfalas, földbeton-támfalas, gyepesített rézsüs, vízüveggel vagy szolakrollal megkötött rézsüs teraszokat. A támfalas teraszok helyszükséglete igen kicsiny, és ezért a terület csaknem teljesen hasznosítható. A támfal pereme 20 centiméterrel legyen magasabb a terasz termőlapjánál. A rézsűk közül a gyepes földrézsük terjedtek el legjobban. A rézsüket azonnal gyepesíteni kell, mert a zápor kikezdi őket. A gyepes rézsű­ket lehetőség szerint szőlősorral árnyékolni kell, hogy csökkenjen a talajnedvesség párolgása. A terasz csak akkor lesz biztonságos, ha a lejtőn nincs földcsuszamlási veszély. A vízfeleslegek elvezetése fontos talajvédelmi feladat akár a védeni kívánt terület fölül érkező, akár a védett területen képződő vízfeleslegekről van szó. A biztosított vízelvezető­ket két nagy csoportra oszthatjuk: — gyepes vízlevezetők, — burkolt vízlevezetők, műtárgyakkal. A gyepes vízlevezetők széles és sekély, a talajművelő és erőgépekkel átjárható gyeppel borított medrek. Ezek a tábla szélén vagy akár közepén is képezhetők — ott, ahol a dom­borzat megkívánja —, a gépesített talajművelés, növényápolás stb. igényeinek sérelme nélkül. Nélkülözhetetlenek, ahol a lejtős sáncok vagy teraszok végén a lefolyó vízfeles­legeket a befogadóba kell vezetni. A burkolt vízlevezetők és a műtárgyak létesítése már komoly vízépítési feladat. A mű­tárgyak feladata kettős: egyrészt csökkentik a lefolyó víz energiáját, másrészt a kimosás ellen védik a lefolyó víz útját. A vízfeleslegek tárolása szintén a talajvédelem komplexumába tartozik. Feladata egy­részt a vízgyűjtő terület magasabb részeiről lefolyó csapadékvizek visszatartása, másrészt a víz biztosítása hasznosítási célokra olyankor, amikor vízhiányos időszak van. Talajvédő gazdálkodás A szántóföldi növénytermesztésben az eróziónak kitett területeken különösen jelentős a talajfelszín kialakítása. A lejtős területeken a talajmíívelés fontos célja, hogy fokozza a talajfelszín víztároló 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom