Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

5. Az üzemi vízrendezési létesítmények kivitelezése

89

Az utárkok épitését gazdaságosan megoldhatjuk KM 1400-as csatornanyitó ekével.

Az utakról a táblákra bejárásra az utárkon átvezetett 8 m széles bejárók szolgálnak.

Az utak által elfoglalt terület a teljes terület 1-2 7o~a. Korszerüsités után /régi utak számának csökkentése, egyesek bővitése, újak épitése/ általában ez az arány megmarad.

Az üzemi utakat elsősorban burkolat-anyaguk szerint osztályozhatjuk:

E szerint megkülönböztethetünk

földutakat /természetes, javitott, stabilizált/, kavicsolt utakat /bányakaviccsal vagy makadám rendszerrel/, betonutakat /és cementadagolással javitott makadámutakat/, aszfaltutakat /keveréssel, permetezéssel vagy egyéb eljárással/.

Az üzemi földúthálózatot más szempontból is csoportosíthatjuk. így a főgyűjtő utak rendszerint a mezőgazdasági terület súlyvonala közelében húzódnak át, ebbe csatlakoznak a dűlő utak. A nyári utak a burkolt utakat tehermentesitik, elsősorban a mezőgazdasági gépek károkozásának megelőzésére. Az állathajtó utak az állattartó telepek és legelőterületek összekötésére szolgálnak.

Dombvidéki területen az utak gyakran a vizvezetés szerepét is ellátják. Itt esésük nagy lehet, ezért legtöbbször burkolattal kell Őket ellátni.

Az utak koronaszélessége rendszerint 5»0 és 12,0 m közé esik, az egyirányban vagy két irányban eső útprofil általában 4 fa esésű. Kivétel a dülőut, mely .5-5 m szélességű, az állat— hajtó ut, mely 15-20 m széles lehet.

A gépi fenntartás lehetőségének biztosítására újabban a csatornák és az utak mellé fasorokat nem tervezünk. Néhány ne-